Kezdek belefáradni az életbe, minden egyszerre jön össze, mivel vessek véget ennek?

Szánalmasnak, szerencsétlennek érzem magam. Ennyi idősen is azon agyalok már napok óta, hogy elrontottam az egészet. Elkezdtem egyetemre járni, gyűlöltem, 1 év után véget akartam vetni már az életemnek is, ekkor voltam 20 éves, nem volt célom(Végülis most sincs) csak a pénz, de még csak az utat keresem azóta is, hogy hogyan lehetne pénzem. Szóval beleuntam, nem akartam folytatni, már edzettem ekkor egy éve, se az iskola, mellette a munka, az edzés sem ment, körforgás volt az egész, az iskolába éppen, hogy 2-essel átmentem minden tantárgyból, ezért melóhelyen is csak-csak megtartottak. Ezek mellett az edzés sem ment. Untam, nem tudtam mit kezdjek, gondoltam az edzés nem megy, akkor megoldom legalább azt. (Szülői támogatást sosem kaptam, folyamatos elnyomás volt végig, nem kaptam se anyagi, se lelkitámogatást, csak a szülő munkahelyén szerzett stresszlevezető otthoni boxzsák voltam.) Mivel az életem már nem számított, ezért teljesítményfokozókhoz nyultam, persze hosszú ideig olvasgattam róluk így is, hogy ne legyen bajom, ami mindeddig be is vált, lassan 2 év után sincs baj. Meghozta az életkedvemet az egész. Mindaddig se barátnőm, se nagy szociális életem, életkedvem sem volt, aztán megindult a fejlődés edzésben és az életemben is, fejlődött a fizikum, rögtön lett barátnőm, bár csúnya vége lett, összetörtem a szakításkor, de életben tartott az edzés és az, hogy kiélem magam. 3 hónappal később, (ez már tavaly nyár) mégis jött egy újabb lány, akivel azóta is együtt vagyok, de mindegy, ez lényegtelen. Az életem azóta 180°-ot fordult. Mivel az iskolát utáltam, ezért otthagytam, melóhelyet is, otthonról is elköltöztem a folyamatos stresszbentartás végett. Szóval ennek a hosszú, féléves folyamatnak a vége az lett, hogy most, jelen pillanatban úgy állok, hogy 0 forintom van, de szó szerint. Illetve van 10.000Ft készpénzem, amit az amúgy is pár tízezer mínuszban lévő számlámra kell felraknom, hogy betudjam fizetni a személyikölcsönömet és a telefonom havirészletét. Egy felnőttképzésen tanulok, aminek nemsokára vége, kis kolduspénzt kapok az ott tanulásért, de semmire sem elég, az 1/3 elmegy a telefonomra, ha belegondolok, hogy ilyenkor 1 éve 3x ennyit kaptam, rosszul vagyok és elönt a szomorúság, hogy elrontottam az életemet. Már az edzés sem megy, le is álltam a teljesítményfokozókkal, a számlám ebben az évben pluszban nem volt, mindig hitelezve vagyok, hogy élni tudjak, a kapcsolatom is már 3 hete véget ért, de mégis folytattuk, bár most sem az igazi. Mivel egy magatehetetlen játékfüggő vagyok, ezért az utolsó kajára való pénzemet is eljátszottam szerencsejátékon, kivéve a havidíjra való pénzt, bár megkockáztatom, hogy nem lesz annyi eszem, hogy megtartsam és ne játsszam el azt is.(Bár csak azért csinálom ezt, mert voltak időszakok, mikor ebből éltem, mert nyertem hatalmasakat, és nem bírok leállni.) :D Vicces igazából. Kínomban ma már vettem egy doboz cigit, gondoltam rágyújtok, hogy valamivel eltereljem a gondolataimat, erre azt is elhagytam 2 szál híjján 1 dobozt.

Nem tudom, hogy mit tehetnék. Igazából mindenki magasból tesz erre, úgy teszek, mintha minden rendben lenne kívülről, de belül őrlődök, nem látok kiutat a hitelezésből és a koldusságból, nem tudok bízni a kapcsolatom kiteljesedésében, már így az edzés sem fog menni egy darabig. A pénz a fő gond, elmentem én napszámba is, ha volt munka, sőt, bárhova, ha hívtak, nem félek a munkától, de nem tudom már, mit tehetnék. Lassan feladom. Többre lettem volna képes és saját hibámból ide jutottam, amiből nem tudom, hogyan kellene kievickélni.

Olvastam önfejlesztő könyveket, hátha.. vettem könyvtárba bérletet, vettem ki/meg könyveket, el is olvastam 2-t és 2-be belekezdtem, de volt egy mélypont, amikor abbahagytam és ismét elkezdtem negatív lenni. Ezekből a könyvekből azt tanultam, hogy, ha rossz is minden, tegyek úgy, mintha jó lenne, aztán az érzéseim is pozitívak lesznek, de már erre sem vagyok képes, hogy megjátsszam azt, hogy tök jó minden. SŐt, még arra is rávettek, hogy írjak célokat, sikereket minden nap végén, de ma már semmilyen siker sem jutna eszembe. Szokták volt mondani, hogy innen már csak felfelé lehet, de ez már annyira lent van, hogy nem érzem, hogy kilábalok.