Mit tennél ha az életed egyszerre mindenféle téren összeomlana?

Én elváltam. Majd összejöttem egy férfival, akibe szerelmes voltam, és aki messze lakott tőlem. Eldöntöttük, hogy összeköltözünk, és pont találtam is ott munkát. A házasságomból kilépni jó döntés volt, ideköltözni is. De most megint kezd minden összeomlani: a munkahelyem rossz, épp most pályáztam egy álommunkára itt, esélyes voltam, mégsem kellek. A munkahelyemen nem bírom ki. Elköltöztünk egy házba albérletbe, amit meg szeretnék venni. Ha felmondok a munkahelyemen, nem tudom megvenni. Nem lesz hol laknom. A barátomnak nem volt önálló élettere, az anyukájával lakott. Most pedig a legrosszabb, hogy rájöttem, hogy valami hiányzik ebből a kapcsolatból is, és ki kell lépnem belőle, nem várhatom meg, amíg teljesen elromlik. Ami azt jelenti, hogy se munkám, se lakhatásom, se párkapcsolatom, se családom, és itt senkit sem ismerek.

Egy tanárom a középiskolában azt mondta, hogy úgy igyekezzünk élni, hogy legalább egy területe az életünknek mindig rendben legyen. Nem tudom a rombolást melyik területtel kezdjem, és ha egyszerre omlik, kijutok-e a romok alól. Egyszer már kijutottam.

Én ebben otthonsosan mozgok , velem fordult elö ez , es azelött egg nyugodt gyerekkorom volt , azutan kulföldre hazasodtam es az eletem a mozgó homokhoz hasonló lett , aztan minden rám borult annyi rossz törtent massal 10 élet alatt nem törtenik ennyi .

Igazsagtalan az élet ennyi.

Lehetett volna több szerencsém.

Mit lehet tenni ? Sminkelj , mosolyogj , elj ugy mintha mi se törtent volna , menj szolizni . Tudom h abszurdnak hangzik , de ez a legjobb megoldas h ne veszitsd el magad örökre es megörizz egy viszonylag normalis ábrázatot , ahol még emberek közesorolnak , nem irnak le áldozatnak, gondolom te se akarod ezt .

Ha elhagyod magad , szinte lehetetlen a visszamászás az életbe, es az az egy dolog ami rendben lehet , legyen önmagad.

Nincs mit mást tenni

Bátyám menyasszonya autóbalesetben halt meg 1 éve. Bátyám összeomlott, hozzáköltöztem, hogy segítsek neki. Szinte minden szobában volt valami ami emlékeztette a menyasszonyára. Ha nem otthon volt akkor dolgozott, napi 16 órákat is akár, enni nem evett. Barátaival eljárt néha kikapcsolódni, de hamar haza is jött. Egyszer a sógorával beszélgetett a menyasszonyáról. Rájött, hogy kesereghet itt élete végéig, nem jön vissza. Most már annyival jobb a helyzet, hogy eszik legalább, és nem látszik rajta az, hogy mennyire lenne depressziós. Nehéz leírni, hogy mennyire szerették egymást, ezt látni kellett volna.

Úgy állt helyre, hogy olyanokkal beszélt akikhez közel állt a menyasszonya (bátyjával és unokahúgával). 24 éves volt, bátyám idén lesz 28.

Ez az, hogy a rossz lelkiállapot a lefele vezetö spirál , es igaz , h más meglátja , érzékeli . 22 es csapdaja ami szamomra is kihivas hogy ha jól lennék megkapnék dolgokat de ahhoz h jol kéne legyek stb

Ez maga a pokol . Aztan az emberek is kezdenekeltávolodni töled stb en azt mondom h döntsd el h jól fogod érezni magad , igenis csak azértis . Nincs mas megoldás