Én ettöl kockának számitok?

Kockának azt az intellektuális beállítottságú embert szokás hívni, akinek az érdeklődése az élet valamilyen – legtöbbször, bár nem feltétlenül műszaki jellegű – részterületére fókuszáltan irányul, ezzel az átlagosnál jóval több időt foglalkozik, így jóval több tapasztalatot, tudást szerez meg, mint az átlag. Emiatt a kocka világképe, értékrendje, gondolkodásmódja érezhetően eltér(het) az átlagtól, speciális ízlése lehet, a gondolkodásmódja sok ember számára nehezen azonosulható vagy követhető. Nyilván a ritkábban használt, de szó eredetét jelentő kockafej is erre utal, nem az illető fejének fizikai megjelenése szögletes, hanem a gondolkodásmódja „szögletesebb”. (A kocka ilyen szempontból talán kicsit szűkebben értelmezhető, mint az angol geek kifejezés, bár a legtöbbször szinonimaként kezeljük a kettőt.)

Bár nem feltétlenül áll fenn a helyzet, de sokszor ez az elmélyült, fókuszált érdeklődés más területek rovására megy, mondjuk az illetőnek borzasztó az öltözködési stílusa, képtelen teljesen hétköznapi emberi kapcsolatokat kezelni. De van, akinél meg ezeknek a kiteljesedése is együtt jár a kockasággal, lehet, hogy pont a kocka mivolta indukálja, hogy az élet más területein is hasonló mélységben próbál elmélyülni. A legnagyobb hackerek – itt a hacker eredeti értelmében használandó, azaz az informatikát nagyon mélyen ismerő ezermestert jelent, aki alkot, feltalál, épít – jellemző velejárója, hogy sokszor ezeknek az emberek játszanak valamilyen hangszeren, érdeklődnek a keleti vallások, filozófiák, illetve harcművészetek iránt, kiváló helyesírásuk van, imádják a sci-fit, mély természettudomány ismeretekkel rendelkeznek, remek a humorérzékük, főleg a szóviccek terén.

Illetve a kockaság sok esetben csak következmény, tünet. Sokszor azért kezd valaki mély, fókuszált érdeklődéssel fordulni valamilyen részterület felé, mert magányosnak érzik magukat, mert az emberekkel, vagy teljesen hétköznapi dolgokkal való kapcsolatuk valahol hiányos, sérült.

Az, hogy az ízlésed nem populáris, jobban szereted a régi játékokat, mint az újakat, az önmagában nem jelent kockaságot, maximum azt, hogy ízlésed retro jellegű. Az már igen, ha kimondottan rajongsz ezekért a játékokért, többet játszol velük, mint amennyit mások szoktak játszani úgy általában játékokkal, olyan tudást, tapasztalatot szereztél meg, ami kevesekre jellemző, az már jelent kockaságot. De ha számodra kérdéses az, hogy kocka vagy-e, az valószínűsíti azt, hogy valószínű nem vagy klasszikus kocka. A kocka tudja magáról hogy az, önmagában büszke is rá, bár ritkán dicsekszik vele, mert feleslegesnek tartja.

Persze a kocka jelzőt – mint bármi mást – hajlamosak sokan ok nélkül ráaggatni másokra, főleg ha annak a negatív jelentéstartamáról van szó. Ezzel nem feltétlenül kell foglalkozni. Ha valóban kocka vagy, akkor meg tudod, hogy ez a jelző se nem jó, se nem rossz értéktartalmú jelző, a kockaságnak ugyanúgy megvannak a jó és rossz oldalai. A jót meg kell őrizni, a rossz oldalait meg érdemes kompenzálni. Bill Gates korai pocsék öltözködését sikerült azért öltöny-nyakkendőre cserélnie. Abból, hogy Steve Jobs úgy tűnik a fekete garbón kívül nem ismer más ruhadarabot, az meg kvázi a védjegyévé vált.