Mèrgező anyával, akit már elengedtem magamban, hogyan legyek egy lègkörben?

Anyámat magamban "eltemettem"; szàmomra "halott"; teljes elengedès.

Megromlott a kapcsolatunk teljes mèrtèkben.

Megyek hozzá időnkènt hètvègèn, de nem bírom őt elviselni már. A dolog gyerekkoromból indult, most nem rèszletezem.

Eleget jártam miatta pszichológushoz meg szedtem gyógyszereket amiatt, hogy megbetegített engem.

Röviden fogalmazva mèrgező anya; nulla belátókèpessèggel.

"Isten mintázatú" szülő, torz világkèppel.

Akinek mondanak ezek a fogalmak valamit.

"Ő mindent tökèletesen csinàl" az èlete mègsem ezt bizonyítja; beteg mostmár nem csak lelkileg, hanem fizikailag is.

Több, mint 30 èvig harcoltam vele meg a kapcsolatunkèrt is.

Ideje a SAJÁT Èletemet Èlnem.

Mindig falakba ütköztem nála az említett dolgok miatt.

Mèg 30 èvet nem fogok vègigcsinálni vele; nekem is van egy tűrèshatárom.

Annak ellenére harcoltam a kapcsolatunkèrt, hogy gyerekkoromban súlyos traumàt okozott bennem.

Mint mondtam, folyamatosan falakba ütköztem nàla.

Az lenne a kèrdèsem, hogy mikènt viselkedjek vele, mikor (általában hètvègente) lekènyszerülök hozzá, mert nem tudok hol lenni ez alatt az időszak alatt, mert az apám a nőjèvel kettesben akar lenni ?

Főleg ezután a "számomra halott ès elengedtem" felfogás után ?

A különköltözès ès önállóság útját már elindítottam; folyamatban van nálam.