Fogadjunk el önmagunkat vagy változtassunk?

Nos, az a helyzet, hogy egy 17 éves fiú vagyok és mivel nagyon sovány vagyok (182 cm 59 kiló) gyakran csesztettek exosztálytársak amikor buszon összetalálkoztunk, vagy osztálytársak is, hogy ilyen olyan meg olyan sovány vagy, hülye anorexiás, egyél már többet... Hízni nem tudok semmit, gondolom sokaknak ismerős a jelenség (megehetsz egy nap 10 tábla csokit akkor is marad a súlyod, nem hízol, én b@rom ezt is megpróbáltam :D) Nos ezt megelégeltem, és már jó ideje gyúrok, mert elegem lett mert tudat alatt ez szétőrölt engemet. Ezen a héten is 7kor keltem mentem konditerembe 4 alkalomkor keményen gyúrtam, itthon magamba tömtem minden kaját amit bírtam, majdnem hánytam már, de lenyomtam mert iszonyat mennyiséget kell enni, hogy fejlődjek. Szerencsére már formásodok, izmosodom. Egy két kiló izom már rám ment és sokkal jobb érzés ez így...

Sokan mondják, hogy el kellene fogadnod önmagadat, ha kigyúrod magad, találnak mást, amivel csesztethetnek, mert látják rajtad, hogy zavar... Gondolkodtam, de mással nem tudnak, mivel az arcom hál' Istennek átlagon felülien szép, így ebbe senki nem tudott belekötni soha sem. Belsőkkel is szoktak, de az nem zavar, amikor azt mondják, hogy ilyen-olyan néma vagy (mert nem beszélek sokat), inkább a külső megjegyzések húznak fel... Nagyon vágyom arra, hogy még több izom rám jöjjön és beszóljak nekik, hogy még most is sovány vagyok-e szerinted? Szerintem jó úton haladok, hogy ezt megtehessem :D

Mi a véleményetek erről?

Üdv!