Miért nem merem kimutatni az érzelmeimet?

Erre egy megoldás van. Erőt kell vegyél magadon, és ki kell mondanod, azokat az érzéseket, melyeket eddig nem mondtál ki. Mivel látod a problémát, nem biztos, hogy az okát kell keresni. Hanem a problémát megoldani.

Tégy egy kísérletet, amikor észreveszed, hogy nem akarod kimondani azt a bizonyos dolgot, akkor tedd meg és mondd ki. Egyszer sikerül, utána máskor is fog. És észre fogod venni, hogy nem is olyan nehéz.

Én is ilyen voltam. Most már csak nevetek akkori önmagamon.De neked nyilván probléma, mert most vagy benne. Sikerülni fog.

Igaza van az 1.válaszolónak.

Én is ilyen vagyok még mindig néha, de változtam fél éve kb. Úgy kezdtem el én is, hogy kimondtam azt amit amire gondoltam, többet válaszoltam a kérdésekre és többet is mondtam el. Néha még most sem merek ( Amit mondjuk fogalmam sincs miért mert mindig ilyen visszahúzodó voltam de okát sose ismertem :S ami elég kellemetlen )

De a fiú problémám még mindig nem oldódott meg annyira.Még mindig zavarban vagyok ha velük vagyok.

Csináld azt amit az 1.írt. Ha urrá lesz rajtad a félelem,hogy nem akarod kimondani...TEDD MEG! Hidd el nagy megkönnyebülés lesz,és 2.alkalommal már jobban kifogod mondani az érzéseidet. Nyíltabb leszel!

Barátnőiddel megszoktad beszélni a problémáidat pl msn-en?Mert ha nem az is sokat segíthet.beszéld ki magadból a problémákat. Aztán élőbe könnyebb lesz. Csak ne feledd, GYarkolat teszi a mester:) És ez nagyon igaz is.Ha legközelebb kérdeznek akkor válaszolj rá ,és MOND ki az érzelmeidet!:) Megtudod tenni csak hit kell. Utána könnyebb lesz a lelked.

Én szurkolok Neked Sok szerencsét :);):D

Én is így vagyok. Csak én nem szégyellem, inkább azért nem beszélek róluk mert úgyse érdekel senkit úgy igazán, meg nem is értenék meg. Észrevettem hogy ha magamról beszélek, vagy magamat hozom fel példaként ha valamiról elmondom a véleményem, nem figyelnek rám. Vagy olyan leszarom fejet vágnak. :/

Viszont én mindenkit meghallgatok, mert tényleg érdekel, és próbálok is nekik segíteni. De mondjuk már hozzá szoktam, ez van. :D

20/L

Szia!

Azt hiszem rám is igazak azok, amiket leírtál, de talán már kicsit bátrabb vagyok, mint régebben.

Nekem is úgy sikerült változnom, h időnként igenis kimondtam, amit gondoltam, aztán akinek tetszik, annak örülök, akinek meg nem , azzal meg nem foglalkoztam különösebben.Szerintem ennyi a titok!:)

megkérdezhetem, h mi a horoszkópod?:)

(majdnem) 20L

Csatlakozom én is 20/L :D

És egyetértek az elsővel.

Egyébként én is így voltam, sőt amikor megkérdezték tetszik-e egy pasi (színész, énekes) azt sem mertem mondani, hogy igen mert szégyelltem. Azt a szót sem mertem kimondani, hogy szexi. Nevetséges, de így van.

Barátnőm sokszor mondta viccből, hogy "hú de szexi" pl. Odajött egy srác kérdezte, hogy láttuk-e a (ronda) irodalomtanár új frizuráját( nevetségesen nézett ki) Erre barátnőm mondta, hogy jah, nagyon szexiii. Én meg mosolyogtam vagy elintéztem, egy : hát ja- val.

Közben elgondolkodtam, hogy basszus 17-18 évesen nem mernék ilyet kimondani.

Most már ez változott, sajnos túlzottan is. Állandóan flörtölök mindenkivel és szexuális célzásokat teszek :D szóval most se jobb.

Egyébként velem az történt, hogy elegem lett. Elegem lett abból, hogy senki nem ismer, senki nem tud rólam semmit, tévesen itélnek meg, átgázolnak rajtam stb.

Szóval valahogy felszívtam magam, hogy a f.szt fog ez így tovább menni és azóta kiállok magamért és akkora pofám lett, hogy az nem igaz.

Különben ennyire nem vagyok bunkó, csak most komolyan tényleg sokkal lazább lettem.