A bő mondanivaló és a szép kifejezés szókincs, vagy tehetség függő?

A bő mondanivaló inkább alkati kérdés, a szép kifejezéshez meg szókincs kell. Egy buta ember is tud sokat pofázni a nagy semmiről, de ez nem lesz szép, és egy idő után ismételni fogja azt a kevés szót, amit ismer. Erre kiváló példák a politikusok, és a celebek.

Egy riporter, vagy egy tudós röviden, de értelmesen is el tudja mondani, amit akar. Van hozzá szókincse, de nem érzi szükségét, hogy fölöslegesen kalótyáljon.

(Na, én is elmondtam nem túl hosszan-nem túl röviden, de remélem érthetően.):)

Oh, azok a régi szép idők.

suliban gyakran többre értékelik a tanárok a fecsegést. Fénytanból vizsgáztam. Tétel kivonó színkeverés. Emondtam három hibátlan mondatban. Kaptam rá egy kettest. Aki meg sokat beszélt, de hülyeségeket, az meg négyest.

Alkati kérdés is, meg tanulható is. Retorikának hívják, s van ilyen képzés. Szóval sokat is lehet beszélni úgy, hogy nem önmagadat ismételgeted, hanem sok mondanivalód van, s tömören, szabatosan, az érdeklődést végig fenttartva beszélsz.

Én hangulattól függően tudok keveset is beszélni fontos dolgokról, és sokat is a semmiről.

Ha nem tudok valamit, azt úgy is el tudom mondani, hogy: Nem tudom.

És úgy is, hogy: Úgy vélem, hogy a szóban forgó kérdéshez nincs elég információm, mivel nem ismerek minden körülményt és adatot, emiatt esélyes, hogy azt a látszatot kelteném, hogy nem vagyok kellően tájékozott a témában, ami tévedés, mert az vagyok, csak épp jelen pillanatban még latolgatom a helyes választ. (Ez is azt jelenti, hogy nem tudom.):D