Sokszor nemértem meg önmagamat. Van valaki esetleg, aki szintén ilyen dolgokat csinál/érez? Van erre kifejezés/magyarázat?

Sziasztok! Minden nap előfordul velem, hogy pillanatokra csak bámulok előre. Legtöbbször a természetet (hegyeket,fákat..), Ilyenkor elkezdek mélyen gondolkozni a világról az életről, annak értelméről meg az emberekről. Vagy müvészeti képeket "rajzolok" az elmémben, de előfordul hogy, amikor nézem azokat a dolgokat egy nagyon jó, erős érzés jön belém. Mintha nem lennék a reális életben. Mintha elrepíteném magamat arra a helyre. Amikor utazok gyakran "lelasítom" a látásom, hogy jobban átéljem amit látok és ha még melé zenét is hallgatok, akkor teljesen kiesik nekem a reális élet. Az utcán is ha megyek megbámulom az épületeket és "érzem". Nemtudom máshogy megfogalmazni. Imádom az ilyen dolgokat érezni.

Szeretek magam lenni. Nem , nemvagyok antiszociális. Csak imádom, amikor elmélyülhetek önmagamban, Sokan "hülyének" tartanak és kerülnek emiatt.

Szeretek a természetbe járni. Főleg az ilyen nem megszokot helyekre. (Nagy hegyek stb..). Sokszor amikor ezeket érzem elkap az írás,dalolás stb.. Valamit akarok alkotni.