Téged mi tesz (vagy tenne) boldoggá?

A boldogság nem egy állapot. A boldogság az állapot megváltozása. Ha valaki keres 100 000 Ft-ot, az boldog lesz, ha meghallja, hogy a fizetését 150 000 Ft-ra fogják emelni. Viszont aki évek óta keres 150 000 Ft-ot, az nem boldog. Ha az ő fizetését emelik 200 000 Ft-ra, akkor ugyanannyira fog örülni, mint az, akinek 100-ról 150 ezerre emelték.

Ha végre megvehetted azt a tévét, amit kinéztél magadnak, boldognak érzed magad. És bár a tévé – normális esetben – 5 év múlva is ugyanakkora, ugyanazt tudja, ugyanolyan a képe, a puszta birtoklása már nem igazán tesz boldoggá.

Tehát bármi boldoggá tud tenni egy embert, ami az állapotában történő olyan pozitív változást jelent, ami számára nem tökéletesen lényegtelen dologban következik be.

A boldogság pont ezért nem életcél. Ha az ember jól él, akkor persze időről-időre boldognak érzi magát, és ez tényleg jó. De továbbmegyek. A boldogság elkerülhetetlen. Nincs az a nyomor, nincs az a kétségbeesett élethelyzet, amiben valaki időről-időre ne érezné magát – akár csak egy pillanatra is – boldognak.

Fordítva is igaz, a boldogság nem egy folyamatosan fenntartható állapot. Például sokan lesznek vásárlásfüggők, hiszen a vásárlás egy új cucc, aminek lehet örülni. De ha minden nap veszel egy új ruhát, idővel az sem fog boldoggá tenni, mert ez a változás is megszokott lesz, a változás állandósággá válik, így már nem tesz boldoggá.

Mi tenne boldoggá? Bármi. Egy fizetésemelés. Egy szelet ajándékba kapott csoki. Egy szivárvány. Egy elismerés. Egy új barát. Egy jó korsó sör egy nehéz nap után. Egy jó sakkjátszma valakivel, akivel régóta nem sakkoztam. Egy válasz megírása itt, amiben szerintem egész jól körbejártam egy témát, sikerült a gondolataimat mondatokba rendezni.

Egy szerető barátnő tenne azzá.

Így hogy nincs, csak tartom magam, hogy talán egyszer lesz és boldog lehetek.

Ha amikor felébredek, azt mondja a férjem, nyugi egészséges vagyok!! Csak rosszat álmodtunk.

Na akkor sírnék, zokognék, őrjöngenék boldogságomban.