Szerintetek az önszeretetnek van realitása?
Sokat gondolkozok ezen, hogy az ember szeretheti e önmagát, de nem az önző módon. Jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy ahhoz hogy szeressem magam ahhoz kettőnek kéne lennie belőlem. Vagyok amilyen vagyok. Nem tehetek ez ellen semmit csak a bennem rejlő lehetőségekkel élhetek. Önmagunkat el nem fogadni ostobaság, mert alapvető tulajdonságainkon nem változathatunk, de akkor talán az önszeretetnek sincs értelme? Én nem érzem azt, hogy szeretem magamat annak ellenére, hogy igyekszem érvényesíteni önmagamat. Azt mondják ha nem szeretjük önmagunkat, akkor másokat se tudunk, de én szeretetteljesen állok az emberekhez, azt akarom hogy mindenki egyenlően boldog lehessen és a munkámban is igyekszem hozni a legjobbat, pedig plussz nem jár érte.
Úgy gondolom az élet amúgysem önmagunkról szól. Részei vagyunk a világmindenség gépezetének ahol fogaskerékként működünk és rajtunk áll, hogy jót vagy rosszat adunk e a világnak.
válasza:Valaki szereti magát, valaki meg utálja, valakinek meg mindegy ez az egész. Hogy ez reális? Miért ne lenne az?
Hisz látod hogy csinálják nem?
Az érvelési hibát ott látom, hogy abszolút racionalitást keresel az érzelmekben. Ezért kicsit elveszel a gondolataidban.
De nézzük sorra:
"...de nem önző módon." - Mi az önzőség? Az hogy magam teszem "előre" a saját életemben?
"...kettőnek kéne lennie belőlem" - Ez teljesül is, hiszen mindenki "skizofrén" (azaz több személyiség él benne folyamatosan). Az egyik férfi flörtölne mindegyik nővel, a másik kordában tartja ezt és hűséges. Stb.
"...önmagunkat el nem fogadni ostobaság" - De legalábbis nem szerencsés. De az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel és megalkuvással. Annyit jelent: elfogadom, hogy ez van most. És ezért felelősséget vállalok, ergo változtatni is tudok.
"Úgy gondolom az élet amúgysem önmagunkról szól." Ez az, ami miatt filozofikus dilemmában vagy. Dehogynem. Ki másról kellene hogy szóljo a saját életed?
És attól mert rólad szól, még nem lehetsz az Univerzum, társadalom...tehát nagyobb szervezőelvek értékes része. Szerintem csak úgy lehetsz, ha szereted, és az első helyre teszed magad.
U.i.: Ha beírod a (Google) keresőbe, hogy "önszeretet teszt", akkor az első találatok között nem csak tesztet, hanem olyan megközelítéseket is találsz, amelyek segítenek rendezni a gondolataidat. ;)
válasza:Amikor féken kell tartanom magam, akkor nem egy másik személyt tartok féken, hanem az elmémnek nem engedek.
Úgy értettem, hogy nem önmagunkról szól az élet, hogy én legalábbis a tetteimmel amit majd el akarok végezni, akkor azokkal másoknak szeretnék örömet okozni. Könyveket és képregényeket csinálni hogy szórakoztassam az embereket, macskát nevelni hogy neki jó legyen, gyermeket is ugyanezzel a céllal, és a családot vinni mindenfele, szintén hogy jól érezzük magunkat de legfőképp ők. Legalábbis magamból kiindulva a céljaim nemegészen rólam szólnak. Magamért nem is tudnám ezeket megtenni mert nem volnék elég motivált.
Amikor a jogaimat érvényesítem, akkor elkerülöm hogy nekem kellemetlen legyen.
Lehet én értem félre az önszeretet fogalmát és nem is azt jelenti, hogy érzelmileg szeretjük magunkat. Tehát nem az van,hogy a tükörbe nézek és látok valakot akit úgy érzek szeretek.
Ha tényleg nem erről van szó, akkor az önigenlés nem lenne valamivel helyesebb szó arra amit önszeretetnek hívnak?
Amúgy régen próbáltam az önszeretést, de mindig úgy éreztem,, hogy ezzel a dologgal valami nincs rendben, ez paradoxonnak tűnik.
Régen öngyűlölő voltam, de már nem szégyenkezek, nem tartom magam kevesebbnek csak még képzetlenebbnek mmint mások, de teljesen megértem magam az elkövetett hibáimmal kapcsolatban és már nem haragszom magamra :) és másokra sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!