A hozzám hasonlóakat hívják különcnek, elvontnak?

18 éves fiú vagyok, és már kb 5. osztály óta érzem, hogy nem vagyok átlagos (Itt most nem azt értem, hogy pl okosabbnak vagy érettebbnek hiszem magam, hanem hogy fura dolgokon gondolkodok). Pl van olyan nap, amikor csak köszönök az osztálytársaimnak, előadom a felszines érdeklődőt (Miújság? / Aha az jó), utána egész nap zenét hallgatok, vagy nyomkodom a telefonom, csak ne kelljen beszélnem velük. Nem birom az embereket, mivel eléggé sokat szekáltak/szekálnak vernálisan, aztán így lélekben felhúztam magam körül a berlini falat (kb 1 éve) és senkinek nem nyílok meg teljesen, 100%. Jobb ez így nekem, úgy érzem. A tanárokat szeretem, jó tanuló vagyok, néha együttérzek pár költővel (Juhász Gyula, József Attila), meg vannak olyan pillanataim hogy elképzelem hogy milyen lenne ha ebben a pillanatban felrobbanna egy kisebb atombomba a város határában, vagy mit csinálnék ha kitörne valami járvány vagy hasonló. Van hogy este fél-1 óráig ülök a kádban, és történeteken gondolkodom nagyvonalakban, de addig sosem jutok el hogy leírjam őket mert túl sok meló lenne. Alapjában véve feketében szeretek járni, gyűlölöm az ilyen világosabb szineket. Dolgozatokba néha beleírom a véleményem pár személyről/eseményről, pl hogy a holokausztban max 3 millió ember halt meg, és nem 6.