Szerintetek lehetne valami belőlem?

> Szerintetek lehetne valami belőlem?

Gyanítom, hogy nem. Leginkább azért nem, mert te nem adni, hanem kapni akarsz. Nem az motivál, hogy jó színész legyen belőled, hogy átadj valamit a nézőnek, hanem az motivál, hogy te ebből mit profitálsz. Ilyen módon az első akadályoknál meg fogsz torpanni, hiszen ahhoz, hogy valamit elérj, rengeteget kell tanulni, áldozatokat kell hozni, kudarcokat elszenvedni. Ha nem egy magasztosabb céltudat vezérel, hanem pusztán az egó, akkor inkább más téren akarod majd azt a bizonyos csodálatot kivívni, mondjuk nem színész akarsz lenni, hanem rocksztár. Persze ahhoz is áldozat kell, így megint új dologba kezdesz bele, és a végén igazából egyiknél sem ugrod meg az elkerülhetetlen akadályokat.

Persze a szemléleteden tudsz változtatni. Tulajdonképpen csak azt kell megkérdőjelezned, hogy miért is jó, ha téged ország-világ lát, vagy csodál? Ettől nem leszel sem okosabb, sem szebb, sem boldogabb. Gazdagabb talán, de igazából nem is a gazdagság teszi jobbá az ember életét, még ha a pénz hiánya sok boldogtalanság forrása lehet. De a pénz önmagában nem boldogít.

> Nem emlékeznék arra, hogy említettem, hogy miért akarok jó színész lenni!

De igen: „szeretnék egy olyan filmben szerepelni, amit ország-világ lát és csodál”. Ebből következtetve ez a fő motivációd, hiszen ha más lenne, azt írtad volna.

> Nem osztottam meg veled, így te csak az általad fantáziált okokat nézed, amikre én abszolút nem vagyok kíváncsi!

Igen, megfelelő információk hiányában az ember azokból az információkból extrapolál, ami a rendelkezésére áll. Nem üres fantáziálgatás ez, részben a kérdésben elhangzottakon, részben a korosztályod gondolkodásmódján alapszik, így nem teljesen légből kapott, bár kétségtelenül sztereotip kép. Persze lehet, hogy olyannak festettem le a képet, amilyen te nem vagy, de ahogy a szólás tartja: „Kinek nem inge, ne vegye magára”. Bár ettől még érdemes ezen is elgondolkodni, mert tanulságos lehet, még ha nem is rólad szól.

Bár itt vannak kétségeim. Ha valóban nem rólad szólna az a kép, amit lefestettem, akkor nem húznád fel magad annyira rajta.

> Ne is pazarol az idődet, arra, h regényeket írsz arról, h mekkora hülye vagyok, miközben nem is ismersz!

Nem gondolom, hogy hülye lennél. A célok és motivációk kitűzése nem olyan egyszerű feladat, nagyon okos, felnőtt, sikeres emberek sem mindig állnak ebben olyan jól. Sőt nem hiszem, hogy különösebben különb lennék, de igyekszem a fent leírt szemléletet magamévá tenni, mert úgy gondolom, hogy helyes. Ha te ezt magadévá tetted, akkor gratulálok. Ha nem, akkor meg fogadd jó tanácsként.

> És azt se mondtam, hogy úgy akarok ilyen színész lenni, hogy otthon ülök egész nap és vakargatom a seggemet! Nem mondtam ilyet, de te egyből vádolgatsz!

Nota bene, én ezt egy szóval sem állítottam. Mondom az én példámat. Én 18 évig táncoltam aktívan. Mikor felnőtt együttesbe kerültem, akkor volt egy pont, mikor kitettek egy koreográfiából, mert hogy ahol táncolni fogunk, ott zsűri is lesz. Volt, aki hasonló helyzet miatt abbahagyta a táncot, pedig addig sok akadályt jól vett. Én nem. Nem érdekelt, hogy jó vagyok-e vagy sem, csak az érdekelt, hogy csináljam, és azért ha lehet holnap magamhoz képest egy kicsit jobban, mint tegnap, függetlenül attól, hogy az a szint, amin állok, az az átlaghoz, vagy egy mércéhez képest hol van. Én táncolni akartam, nem jó, vagy sikeres táncos lenni. Rá két évre ugyanabban a koreográfiában beállítottak szóló szerepre, mert hogy zsűri is lesz. :-) Igen, értem el sikereket, az együttesben én voltam a legjobb táncos, sokáig foglalkozásszerűen tanítottam is táncot. Nem, nem lettem ország-világ előtt híres, de tovább jutottam, mint sokan, és örömömet leltem benne, és örömömet lelem a táncban ma is, így, hogy vagy 10+n éve nem táncolok aktívan.

Ezért nem lényegtelen, hogy mi motivál. Hogy téged mi motivál, azt valóban nem tudhatom, erre nem nekem, hanem magadnak kell válaszolnod, én csak rá tudok mutatni az egyik hibájára, a másik erényére. Ha a siker motivál, akkor ehhez fogod mérni magad, és ha x év után úgy érzed, nem vagy kiemelkedő, a motiváció szertefoszlik. Ha viszont a dolgot önmagáért csinálod, mindig motivált leszel.

Az a gond, hogy 13 éves vagy, és nem érzed kellően a dolog súlyát, nem tudod mennyire hosszú időről van szó, de próbáld feltenni a kérdést magadban, ha 13 év múlva – túl a középiskolán, egyetemen – a színészetben nem leszel sikeres, de még középszerű is alig, akkor örömmel fogod tovább folytatni és jobbítani magadat, akár úgy is, hogy soha nem fogsz mondjuk mozifilmben szerepelni, csak egy helyi színjátszó körben szerepelve max. száz fő előtt? Ha igen, akkor van esélyed. Ha nem, akkor jön az a lehetséges forgatókönyv, amit az első válaszomban felvázoltam.

> Arra lettem volna kíváncsi, h nem e késő már 13 évesen elkezdeni ezt a karriert.

Itt viszont megint a karrier szót használod, nem a színészkedést. (Ez az a gond, hogy kimondatlanul is sok mindent elárul.) Ha a karriert akarod elkezdeni, akkor régen megette a fene. Ha a színészkedést akarod elkezdeni, akkor az egészen más. Nem, nincs késő 13 évesen elkezdeni. Ott van például Badár Sándor. Az iskola után 12 évig a vasútnál dolgozott. Utána lett csak belőle humorista és színész. Vagy ott van Mucsi Zoltán, aki szakmunkásképzőbe járt, gépszerelőként végzett. Vagy hogy hozzak egy külfödi példát, ott van Arnold Schwarzenegger, aki testépítőként kezdte – amúgy 14 évesen –, később lett csak színész, még később kormányzó.

~ ~ ~

Akkor egy első lecke. A színészet egyik kulcsa, hogy maximálisan kontroll alatt tudod tartani az érzelmeidet. Hiszen lehet, hogy a magánéletedben óriási krízist élsz meg, mégis el kell tudnod játszani hitelesen a színpadon, vagy a kamera előtt, hogy felhőtlenül boldog vagy. Vagy fordítva, akkor is hitelesen kell alakítanod a legnagyobb drámát, ha amúgy a magánéletedben a fellegekben jársz.

Jó gyakorlási terep, hogy ha mondjuk itt a GYK-n, vagy bárhol másutt, online vagy offline egy történés felhúz idegileg, akkor is megpróbálsz udvarias, higgadt hangnemben reagálni rá, nem kicsillagozandó szavakat és nem felkiáltójeleket használva.