Nem tudom mit akarok az élettől, kellene valami útmutatás?
Pár hét múlva 25 leszek, van egy diplomám ami "érvénytelen" nyelvvizsga hiányában de ezt most nem a közeljövőben akarom megcsinálni.
Van egy munkahelyem, jól kijövök a kollégákkal, nem rossz, keveset fizet, de ahhoz képest, amilyen lehetőség ebben a megyében vannak (Békés megye) nem rossz, és nem szakadok meg a munkában.
Sok helyen voltam már, de volt ahol egyből felmondtam, meg volt aminél nem is vállaltam mikor ismertem a feltételeket. Nem bírom a rabszolga munkát.
Sportoltam, fociztam 2015-ig, majd idén megpróbáltam visszatérni, de nem kellettem igaz sosem voltam zseni, nem voltam elég jó ez van. Pedig ebben úgy érzem ki tudtam volna teljesedni. Van egy kispályás csapatunk ott játszok, igaz ott én vagyok az egyik legjobb, de ez nagyon amatőr szint, szóval itt sincsenek különösebb célok már csak a játék élvezete.
Más sport nem érdekel igazán.
Barátnőm, nincs nem tudom hol lehetne ismerkedni, itt nincsenek olyan nagy lehetőségek mint Pesten például.
Itt mindenki ismer mindenkit. Amióta dolgozom minden hétvégén voltam bulizni, azt hittem ha megengedhetem magamnak hogy eljárjak bulizni jönnek is majd a nők, de úgy látom hogy nem. Néha alkalmi vagy 40 éves vagy 16. De normális komolyabb nő nem.
Van egy 4-5 fős baráti társaságom, a többi emberrel nincs közelebbi kapcsolatom, nem is akarom.
Van befektetett pénzem, gondolok a jövőre is.
De ugyanakkor, most jelenleg úgy érzem hogy nincs semmi célom az életben, illetve valami olyan tevékenység ami boldoggá tenne. Ugye ott a foci, de van amikor egy hétig éjszakás vagyok akkor 1 hétig nincs.
Úgy vettem észre hogy semmi nem érdekel. Nem tudom miért.
Valamivel szeretnék kitűnni a tömegből, ajánlották pl a gyúrást, vagy a pénzt. De szerintem pont ez a két dolog az amivel azok tűnnek ki akik semmihez nem értenek. Volt hogy kondiztam nem is éreztem jól magam, mert nagyon sokat kellett ennem, hogy tartsam a súlyomat.
Illetve volt olyan hogy teli voltam pénzzel is akkor sem voltam boldog.
Nekem is volt egy ilyen nihilista korszakom. Nagyon rossz érzés, nem sok minden érdekelt, az emberek a legkevésbé.
Nekem a fordulatot az hozta meg, amikor nem olyan messze egy 3 gyerekes családnak leégett a háza. Az megérintett.
Elmentem segíteni. Szabit vettem ki, és úgy dolgoztam az építkezésen mint ha a magamét építeném. Amikor beköltözhetővé vált, akkor iszonyúan büszke voltam magamra, először éreztem magam fontosnak. Úgyhogy el kezdtem ilyen segítői feladatokat vállalni/csinálni. (persze munka mellett) És rájöttem, hogy szinte egy szabad percem sincs, nagyon sokan számítanak rám, és van értelme az életemnek. Közben összejöttem egy szex-istennővel, és őt is megfertőztem: jön velem, és kiveszi a részét a feladatokból.
Hátha az én példám neked is bejön.
Dettó ugyanez vagyok én is és szintén Békés megyéből.
Az már egy pozitív dolog hogy legalább anyagilag nincsenek problémáid.
22f
Amikor felmondtam az előző munkahelyemen és indultam tovább a világban engem is megkérdeztek.
Tudták rólam, hogy buddhista vagyok, és tovább kell mennem.
- Pista bácsi! Mit keresel a világban?
- Nem tudom! De ha megtalálom, tudni fogom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!