Sokszor azt sem tudom, ki vagyok valójában. Minenkinek más arcomat mutatom, és nemtudom mekyik az igazi, melyik vagyok én? Tovább lennt.

a pénz mindenkit motivál,viszont amit csinálnál...gondolom nem csak "tánc" lenne.....

ha egy csöpp eszed lenne,kicsit fejlesztenéd magad,ennyi idősen még bőven tanulhatnál tovább,esetleg nyelveket,fejleszthetnéd magad.mint sem ,hogy spontán pronóskurwát csináljanak belőled,aztán már nem lesz vissza út.de én nekem azt oly mindegy melyiket választod :)

"boldog párkapcsolatban" <----> "a párom csak a hibákat látja bennem"

Én is voltam hasonló helyzetben, leszbikusként ilyesmi erotikus(jellegű) munkát végeztem. A párom tudott róla, és egyfolytában piszkálódott miatta, tette a megjegyzéseket. A szép lakást viszont élvezte, amit én fizettem ebből. Egyfolytában szabotálta a pénzkeresetemet, tette tönkre a jövedelmemet. Ja, és ő persze nem dolgozott.

Erre jó a nagy őszinteség egy kapcsolatban: támadási felületet nyújtani, amit a másik csak úgy heccből kihasznál unalmában, mert felállított valami hülye standardot a fejében, aminek semmi köze a valósághoz, és elvárja, hogy ahhoz alkalmazkodj.

Fogadd el a jól fizető munkát, dolgozz, keress, takarékoskodj, a csaj meg majd ha szeret, elfogadja; ha nem tetszik neki, akkor meg hadd menjen.

Ha teheted, akkor meg hazudj neki valamit, és meg van oldva.

Egyébként is van egy ilyen agybetegség a leszbikusok között, hogy azt képzelik, hogy nekik JÁR a tökéletes nő, amit ők úgy elképzeltek. Aki meg kitart mellettük, azt nem becsülik meg.

"Sokszor azt sem tudom, ki vagyok valójában."

Emiatt ne aggódj, ez természetes. Senki a világon nem tudja igazán, hogy ki ő valójában. Csak kitalált címkéket ragasztgatnak magukra, és elveszetten keresnek valami identitáspótlékot.

"Mindenkinek más arcomat mutatom"

Normális ember az eltérő helyzetekben mindig odaillően viselkedik, úgyhogy ezzel nincs baj, sőt. Az élő szervezetnek az az egyik definíciója, hogy alkalmazkodik a külvilág ingereihez.