Kinek kell az okosóra?

Hát igen. Megint az egyedi igények.

Vannak a kempingezők, akik elmennek valahova autóval, sátoroznak ugyan, de visznek grillsütőt, kempingasztalt, stb…. Van, aki túraútvonalon csillagtúraszerűen, egy napos túrákkal operál, alapvetően térkép + iránytű segítségével, és nem kalandot akar, nem túlélősdit gyakorolni, csak eljutni A pontból B pontba és vissza, közben megismerni a környéket, kicsit a természetben lenni. (Én ez a típus vagyok é ez talán a gyakoribb, aki lemegy mondjuk Pécsre, onnan egy napi túrákat tesz, minimális, de biztonságos felszereléssel, aztán ha úgy tartja kedve, akkor inkább várost néz, beül egy borospincébe, stb…) Neki hasznos az okostelefon térképe + iránytűje + GPS-e, esetleg van egy konzervmelegítője, de inkább visz hideg élelmet. (Persze jó megtanulni papír térképpel, tájolóval is tájékozódni, illetve térkép nélkül is megtanulni visszatalálni az előre tervezett útvonalra, de nem akar az ember mindig ilyet játszani.) Persze van, aki meg nem feltétlenül túraútvonalon túrázik, több napra megy viszi magával a sátrat, hálózsákot, igyekszik minimálisra csökkenteni a felszerelést, a technikától való függést. Az sem rossz, csak az megint egy másik stílus.

A fényképezés szintén igényfüggő. Van, aki művészi fotókat akar készíteni, esetleg A3-as méretben kinyomtatni, neki aligha lesz elég egy okostelefon kamerája. Van, aki meg csak kvázi „dokumentálni” akar a fényképezéssel, megörökíteni pár szép, érdekes helyet, vicces szituációt, azzal a céllal, hogy megmutassa pár ismerősnek, rokonnak, elővegye pár év után nosztalgiaként, neadjisten feltöltse a Facebookra. Erre meg bőven elég egy mai okostelefon kamerája.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

De a hétvégén egy újabb életszerű példa jött elő.

Kedvesem édesanyja Sopronban lakik, a hétvégén ott voltunk. (Tabletet, laptopot nem vittem. Minek? Nem dolgozni akarok ott.) Amúgy kedvesem édesanyjánál nincs internetkapcsolat. Vasárnap spontán kitaláltuk – nem terveztük előre –, hogy menjünk sétálni egyet. Szóba került, hogy van egy kilátó a közelben, amit még én nem láttam, menjünk el oda. Telefonon megnéztem, hogy 4-5 km-re van, így be tudtuk lőni, hogy kb. mikor érünk vissza, visszaérünk-e ebédidőre. Földúton mentünk, amin egy autó is elfér, nehéz lett volna eltévedni. Odamentünk, de közben az offline térképet nézve láttam egy helyet, ami mellett simán elmehettünk volna, de így 200 méter kerülővel azt is megnéztük. Illetve interneten kicsit utána is tudtunk olvasni a történetének. Visszafele – hogy ne ugyanazon az úton menjünk – kinéztem egy kvázi párhuzamos túraösvényt. (Ami telefon nélkül eléggé bizonytalan lett volna, hogy valóban visszavisz-e minket, és nem kanyarodik el egészen más irányba.) Ritkán járt ösvény volt, nem volt mindenhol egyértelműen jelölve, és volt két olyan hely is, ahol jól jött, hogy látjuk, hogy hol vagyunk, mert ugyan a másik út is hazavitt volna, csak akkor 2-3 km-t a forgalmas főút mentén sétáltunk volna, mi meg szívünk szerint inkább maradtunk volna az erdőben. Persze térkép nélkül is visszataláltunk volna a túraösvényre, csak azért siettünk volna haza, így a leleményesség helyett inkább praktikusságot választva a GPS-t használtuk.

Hazaértünk, közben vendégek érkeztek. Megint jól jött a telefon, mert megmutattunk pár vicces, érdekes videót, ami éppen úgy a beszélgetés során megemlítődött. Gyerekek is voltak, az egyik most tanulgat sakkozni, kitalálta, hogy sakkozzunk. Csakhogy nem volt otthon sakktábla, de megint jól jött, hogy a telefonomon volt egy sakkprogram, így mégis tudtunk sakkozni.

Még odafele menet kiszúrtuk, hogy fel van állítva a városban egy szabadtéri színpad. Szintén telefonon meg is lestük, hogy milyen program lesz aznap. Ki is lestük, hogy 20:00-kor lesz egy koncert, amit szívesen meghallgatnánk. Bár korábban – 18:00 körül – terveztünk visszaindulni, de így meg tudtam nézni a telefonon, hogy mikor megy az utolsó vonat. (Nota bene: rögtön meg is tudtam venni rá a jegyet, hogy ne kelljen az állomáson sorban állni.) Amúgy általánosságban a vonaton sem rossz, ha látod, hogy késni fog-e a vonat, és meg tudod lesni, hogy lesz-e időd így is átszállni, vagy újra kell tervezni az utazást.

~ ~ ~

Laptopot nem vittem volna. Annyira nem szeretem hurcolni, nehéz is, meg internet nélkül nem sokra mentem volna vele a fenti helyzetben. (Hacsak nem osztom ki a mobilnetet WiFi hotspotként, de ha már telefon, akkor minek a laptop.) A tablet még elvihető lett volna, de WiFi nélkül azzal sem sokra megyek, hacsak nincs külön SIM-kártyája (az enyémben nincs, mert nem volt rá szükségem). Meg tablettel telefonálni is macerás, akkor már kellene egy bluetooth füles. Ergo telefon így is úgy is lett volna nálam.

Amúgy az, hogy a telefon lemerül az igaz a tabletre is, laptopra meg pláne. Hosszabb útra meg egy powerbank más szempontból is előnyös, és annyira nem nagy, nem nehéz. Pl. hamarosan megyünk Kapolcsra a Művészetek Völgyébe egy kis társasággal. Nem túra, de nem is egy szállodás nyaralás. A telefon kell, mert néha szétválnak az útjaink, és könnyebb kommunikálni, hogy ki merre van. Meg megint könnyebb telefonon nézegetni a programokat, a papír alapú programfüzet rendszerint elveszik, összegyűrődik, elázik, stb… Csak a telefontöltés volt eddig macerás, mert kvázi kempingezünk. Közvetlenül a sátornál nem lehet telefont tölteni, csak 150 méterrel arrébb, egy központi épületnél. Napközben, este nem vagy a szálláshelyen. Reggel, meg este volt lehetőség tölteni, csak akkor meg ott kellett malmozni mellette. Viszont powerbankkal ez is egyszerűbb. Mondjuk felugrasz a szállásra délben – vagy akár már reggel –, rádugod a töltőre a powerbankot, te meg mész a telefonoddal oda, ahova akarsz. Este lehúzod a töltőről a powerbankot, éjjel meg arról fel tudod tölteni a telefont. 0 percet kell malmozni a töltésnél. (Plusz napelemes a powerbank, és bárnem ez az erőssége, végszükség esetén akár konnektor sem kell.)

~ ~ ~

Szóval igen. Ízlések és pofonok. Ahogy kriszpo írta: „Jó, ha mindenki tisztában van vele, hogy mire is van szűksége.”