Mikor fog ez elmulni?

Szia!

Először is, had kezdjem azzal, amit szerintem minden válaszolónak illik leírnia, viszont én szívből üzenem: nagyon sajnálom! Egy barátot elveszíteni szomorú, mardosó, lelkiismeret-furdallást okozó, embert próbáló esemény, amelynek csupán vesztesei vannak. Ti is azok vagytok, sajnos, nem anyagi, szellemi, értéki, hanem lelki vesztesei. Elsősorban hozzád szólok, mert a te fájdalmad volt olyan nagy, és a kitartásod akkora, hogy feltetted ezt a kérdést, miközben mások szeretik magukat emészteni, ezzel is növelve a fájdalmat, amit immár maguknak okoznak. Ami történt, az zsibbasztó, letaglózó, valamint hihetetlen. A fájdalom ilyenkor csak úgy szétárad benned, sanyargat, hogy lelkileg ne érezd magadat nyugton. Az önmarcangolás nem hoz eredményt- te nem tehetsz a haláláról, hisz nem okoztál neki közvetlen fájdalmat, jó barátnak tartottad, és mindenekelőtt hihetetlennek, hogy valakivel ez megeshet... Pont vele. Ez arra enged következtetni, hogy egy pillanatig sem foglalkoztatott téged az ő halálának, eltévelyedésének gondolata, és ez fontos, egy lényeges pont ebben az útvesztőben! Gondolj bele, a gyász a szeretet elmúló, lappangó, meg nem szűnő jele, amely azáltal, hogy kiszívja az örömteli gondolataidat, megerősít! Segít feldolgozni az eseményt, mert ha nem szenvednél, összeomolnál, mintha te is követni akarnád őt az ismeretlenbe! Nagy adomány, hogy képes voltál szeretni őt az után is, hogy eltávozott, és nem az okokat kerested, hanem őt magát! Ne várd vissza, hisz egyszer mindegyikőtök találkozik vele, és ő olyan helyen van, ahol nem árthat neki egy földi ember sem! Szeretted, és ez a fontos, most is! Ne félj sírni, ne titkolózz, nyílj meg, ha kell, mert a szereteted és az ő fontossága meghagyta benned a nyomot a továbblépéshez. Örökre a szívedben fog élni, és ezt immár nem fogja senki elvenni tőled. Puszillak :)

én konkrétan tudom kiről van szó,nekem bár nemvolt közeli ismerősöm,de megrendített a hír.. Őszinte részvétem :(

Ez most egy nehéz időszak lesz számodra,az biztos. Nekem másfél éve hunyt el az osztálytársam (öngyilkosság).. és tudom tapasztalatbl hogy mennyire rossz és üres egy-egy ember nélkül a világ (főleg ha jó barátod volt.

De nemszabad feladnod. hagyj magadnak egy kis időt,amíg csak sírsz,aztán pedig próbálj úgy élni mint régen. Már azzal,hogy majdelmentek a temetésre, egy kicsit jobblesz. Elmegy örökre, elbúcsúztok tőle,mindenkinek egy kicsit könnyebb lesz. És majd fokozatosan már csak az eltöltött szép emlékek fognak eszedbe jutni vele kapcsolatban. Ezekre koncentrálj,ne a tragédiára ami történt.

ha pedig sokáig nem múlna a letargia,keress fel egy pszichológust,akivel elbeszélgetsz - bár szerintem ez elkerülhető mivel beszélgetni a a barátaiddal és szüleiddel IS lehet (kell!).