Miért nem születtem jobb embernek?

Francba az egésszel! Egyre idősebb leszek, és ahogy telik az idő egyre jobban félek magamtól. 18 éves leszek, nem is olyan sokára, és az életem egy nagy semmi. Az iskolát elbaxtam, nem is akárhogy. Ne úgy vegyétek, hogy mindenből megbuktam, hanem úgy, hogy volt 4es átlagom, aztán második félévbe már be se jártam, most meg leosztályozni sem tudnak, sőt a hiányzásaim száma is elég kiábrándító. Nem mentem be iskolába, mert úgy gondoltam így elkerülöm a rosszakaróimat, de tudom, hogy ezzel csak magamnak tettem rosszat. Magam alatt vágom a fát mindig, ahogy ezt többen mondták már, de fogalmuk sincs róla mennyire tisztában vagyok én magam is ezzel.

Túl sok nedvet eresztettem és most nem tudom felszívni?

Nem tudom kivel van a baj, nem tudom kire hallgassak. Kétség nem fér hozzá, hogy szerencsétlen pancser vagyok. Hiába írom le ezt a kérdést, mert tudom mit mondanátok. Szerezzek barátnőket meg stb. Vannak barátaim, lány barátaim is sok van. BARÁTOK, de az is 100%, hogy csak szánalomból barátkoznak velem. Képtelen vagyok elképzelni, hogy milyen ésszerű okkal tudnának engem kedvelni. Pedig ezt állítják. Ezért mondom, hogy kamuznak. Egyszerűen csak azért barátkoznak velem mert látják, hogy menthetetlen félkegyelmű vagyok és megsajnáltak.

Sokan kérik, hogy bízzak bennük, de erre képtelen vagyok.

Érzelmi állapotom percenként változik. Talán borderlineos is vagyok, vagy csak félkegyelmű simán. Nem tudom, de az biztos, hogy egy nagy senki. Sokan mondták már.

Anyámék persze elfogultak, ezért rájuk nem hallgathatok. Aki pedig jót mondd csak azért mondja, hogy anyámékat ne bántsa meg. Ez tuti. Talán kicsit tudok rajzolni, de igazából ez sem számít mivel nincs türelmem hozzá. Tehát ez is negatív.

Elmennék dolgozni is, lennék én egyszerű ember, de azon meg röhögnek, hogy "bírja az egysíkú dolgokat".

Az utóbbi időben majdnem megöltem magam. Találtam egy csomót, reméltem, hogy rák és évekig nem mentem vele sehová, fogytam is, de sajnos azóta kiderült, hogy csak szimpla visszér volt. Hát ennyi. Erre sem voltam elég.

Nem látom értelmét az életnek. Nincs is értelme. Azt hiszem mindenből a legjobbat akarom, mindig a legszélsőségesebb dologban kell benne lennem stb...

Hiperaktív voltam. Ezt mondták. Igazából még mindig ez vagyok, mivel képtelen vagyok rá, hogy akármit is rendesen véghezvigyek. Tehát nem csökkent az impulzivitásom. Sőt, mióta megpróbáltam ezen javítani volt, hogy egy filmet sem tudtam már végignézni...

Voltak tanárok akik nagyon szerettek, mer hogy "okosakat írok". Azt hittem csak átvernek, ezért szándékosan rossz dolgozatokat írtam. Azt hittem a tanárom csak szánalomból ad jó jegyet nekem.

Béna vagyok. Nem tudok jól focizni, hülye a koordinációm, és ha társaságban vagyok úgy érzem, hogy csak egy degenerált pótléknak kellek. VAgy egy bolondnak. Ahogy régen a középkorban. Érdekes, hogy csomó embert eleve nem is tartok hülyének míg mások szerint egy hülye. Tehát lehet, hogy én magam is hülye vagyok.

A franc se érti. Viszont nagyon unom már, hogy egyik nap még kajak szerelmes vagyok egy lányba, másik napra elfelejtem, jön egy új és mostantól hozzá mérek mindenkit, még akkor is ha alapból nem egy olyan szép lány (de meglátok benne valami szépet)

Olvastam itt emberekről akik magányosak, nem látják a dolgok értelmét, és úgy érzik a legjobb megoldás az öngyilkosság. Én még mindig nem tudom, hogy az az ember vagyok e akinek hátra van kötve a keze, vagy az akinek csak ki kéne nyújtania a karját és ezernyi másikkal találkozna.

Kiskoromtól kezdve szeretem a hülyét adni. Ha az emberek nem néznek semmibe, akkor nincsen gond. De ez megváltozik. Van aki már nem azt látja amit szeretnék. Van aki azt állítja: nem vagyok bolond.

És ez sokkal több feladatot ad. Pedig egyszerű lenne bezáratni magam. Vagy inkább hülyeség. Ezzel viszont bebizonyosodna, hogy hülye vagyok, tehát nyugodtan bezárathatom magam(xd).

Félek. Mert reméltem, hogy én csak egy bolond vagyok aki nem ér fel a világ dolgaihoz, aki nem elég jó az embereknek, aki nem érti a felsőbb hatalmat ennél fogva nem lehetnek barátai és nem lehet semmije és meg kell, hogy vessék. De ha ellenkezője történne és mégis lehetne, akkor talán az egész világ értelmetlen. ÉS ettől félek.

Nem értem mire jók a nyílt házasságok, a vagánykodás, a sok értelmetlenség. Nem vagyok vlmi "cuki" (szal SPhez nem érek fel xd), nem vagyok én senki. Nem értem a lányokat. Éppen ezért nem is lesz barátnőm. Képtelenség, hogy egy nőt majd én vezessek oltárhoz a hülye fejemmel xd. Nagyon LOL lenne... Nem is vagyok férfi. De ha férfinak lenni azt jelenti, hogy "kemény idióta" vagy, akkor nem is akarok az lenni.

Néha romantikus szeretnék lenni, néha jó lenne ha átölelnének, néha perverz vagyok, néha asszexuális. Néha jól jönne egy társ. Néha szeretnék magányos lenni....