27 évesen még most sem tudom mihez kezdjek az életemmel. Kinek hogy sikerült ezen túljutni?

Valószínű nem a választott munkát unod meg hanem a munkahelyeket és a munkahelyi viszonyokat. Átestem én is mindezen. Például diplomát szereztem mert ismertem magam hogy a tudományok vagy a szellemi munka vonz és szívesen csinálom. Aztán tévedtem, de csak abban hogy igaz hogy szívesen csinálom de csak a magam jólétéért és hasznára, és nem úgy hogy a munkám gyümölcse másé lesz akik nem is dolgoztak érte. Aztán régóta a magam ura lettem. Na így már nem lehet azt az indián nevet rám mondani hogy "Untata Munka". :)) Mert a szüleim háztáji gazdaságától kezdve az otthoni elektronikai fejlesztésekig mindent örömmel csinálok. Mert nincs többé főnök aki beleszólna életembe. Volt úgy hogy napi akár 20 órát is hajlandó voltam dolgozni otthon egy fejlesztésen. Mert nem főnök mondta és nem is számlafizetési kényszer hanem én döntöttem így.

Azon kevesek közé tartozok aki ha bevezetnék a feltétel nélküli alapjövedelmet, akkor méglelkesebben dolgoznák. Mert nem kényszerből tenném (ahogy most sem).

Szívemből szóltál előző! :)

Mint hasonlón hasonló korban átesett ember írom, hogy tekintsd ezt egy vízválasztónak a régi és az új életed között. Nem írtál konkrétumokat, így nehéz elképzelni, hogy ez a téged érdeklő munka mi lehet, vagy milyen dolgok érdekelnek egyáltalán. Mert szerintem csakis ebbe az irányba érdemes menni munka terén, hiszen több évtized áll még előtted, amit vélhetően szeretnél tartalmasan eltölteni. :)

Értem, hogy csapongsz - nincs olyan terület, ami gyerekkorod óta érdekel? Valami közös nevező a különböző területek között?