Mért foglalkoznak azzal egyesek h mások mit gondolnak róluk?

Ha megvan a saját biztonságos baráti/családi köröd, akkor könnyedén ignorálod a negatív ingereket.

Amikor magányos vagy és a kutyát sem érdekled, akkor a fő célod legbelül a társaságkereséssé alakul. Sok ismerkedési kudarc után az ember sokkal jobban ki van téve ilyenkor a negatív ingereknek.

A környezet szüli mindezeket.

Például ha lenézed őket azért, mert fáj nekik a magány, akkor Te is okká válsz számukra kis mértékben a szenvedésüknek.

Fejleszd az érzelmi intelligenciád. Próbálj megértő lenni a sok megkérdőjelezés helyett. Hasznodra válhat később.

Az emberiség azért jutott arra a szintre, amire, mert nem pusztán egyedek vagyunk, hanem társadalom, közösség. A kettő között meg az emberek közötti kapcsolatok azok, amik a különbséget adják. Az emberi kommunikáció 2/3-a abból áll – egy szociológiai kísérlet eredményeként hallottam ezt, tehát nem hasraütéses szám –, hogy feltérképezzük a közösség dinamikáját, benne a saját helyünket, viszonyulásunkat. Az emberek javarészt arról beszélgetnek, hogy ki – családtag, főnök illetve tanár, osztály- illetve munkatárs, barát, bolti eladó, ügyfélszolgálatos, egy vadidegen – mit csinált, mondott, ki hogyan reagált, ki hogy érzett, én mit mondtam, ő mit gondolt, szerinted is jogos volt-e, stb…

Ezzel önmagában nincs gond, ez nem hiba, ez az ember egyik erőssége. Nota bene te is éppen azt firtatod, hogy hogyan viszonyulnak „egyesek” egy bizonyos kérdéskörhöz, miért így és miért nem úgy, mi az, amiben eltérsz, és nekünk mi erről a véleményünk. Ugyanaz a dinamizmus okozza a kérdésedet, ami ellen kritikát fogalmazol meg. Azzal, hogy feltetted a kérdést, már eleve bizonyítod, hogy neked igenis fontos másoknak – nekünk válaszolóknak – a véleménye, tőlünk vársz valamiféle megerősítést abban, hogy jól látod-e a helyzetet. (Szerintem nem teljesen. Még ha valahol érthető is az álláspontod, némileg érdemes lenne cizellálni.)

Mások véleménye fontos. Fontos, mert jó visszajelzést ad arról, hogy mások hogy ítélnek meg. De a fontosságot nem szabad összekeverni a követéssel. Mások véleményével nekem az a dolgom – és ezért érdekelnie kell engem –, hogy egyrészt meghalljam, másrészt megértsem az okát annak, hogy mások miért és mit látnak jónak vagy éppen rossznak, milyen logikus gondolatok, érvek vannak mögötte. Ezzel kell szembeállítanom a saját érveimet, meggyőződésemet. Ha a sajátomét tartom erősebbnek, akkor megpróbálom megértetni a környezetemmel, hogy miért döntöttem valami mellett, vagy ellene. Ha másokét tartom erősebbnek, akkor meg megpróbálom megtalálni magamban azt a hibát, hiányosságot, amin dolgoznom kell.

Ha valaki mindenben meg akar felelni a többieknek, arra törekszik, hogy mindenki a legjobb véleménnyel legyen róla, az szerény véleményem szerint ostoba, és nem lesz boldog. De az is ostoba, és ugyanúgy boldogtalan lesz, aki teljesen magasról tesz mások véleményére, soha nem próbálja megtalálni bennük azt, amiből tanulhatna, amin valóban változtatnia kellene, amit valóban meg kellene egy kicsit rágnia. A legtöbbször egyébként ő nem tesz valójában magasról mások véleményére, pont hogy érzelmileg nagyon is magára veszi, frusztrálja. A bölcs ember – szerintem – meghallgatja mások véleményét, nem csinál belőle érzelmi kérdést, hanem teljesen racionálisan elemzi azokat, és fogalmazza meg saját magának a saját álláspontja okait, gyökereit.