Te is érzed? A félelmet a barátaidtól?

Nem hisztizni jöttem a megtört tini életemről, nyugi. Csak tudni szeretném, hogy vannak-e mások is, akik hasonló helyzetben vannak.

Az életem mondhatni normális, van pár barátom meg minden, de mégis úgy érzem, hogy nem bízok bennük. Bármennyire szeretem őket, bizonyos dolgokat egyszerűen nem merek elmondani nekik, mert nem értenének meg. Emiatt folyton a gondolataimba temetkezem, amiket nem oszthatok meg velük, és kicsit kezdek tőlük elszigetelődni.

Ha más is él/élt meg ilyesmit, ti hogyan oldottátok meg?

U.i: Egy gimis lány voltam.