Ti ereztetek mar azt, hogy valami belulrol osztonoz arra, hogy mi legyen a hivatasotok, mikent eljetek le az eleteteket de megis nem vagytok felkeszulve arra hogy veghez vigyetek?

En egyetemista fiu vagyok,menedzsment szakon es igazabol szeretek ide jarni,de gyakran megfordul az a fejemben,hogy valojaban ezt szeretnem en csinalni majd? Gyerek korom ota tetszik a rendorseg/katonasag es az igazsagszolgaltatas.Kulonosen a kommandosok es a terror-elharitok lenyugoznek.Lehet,hogy tul sok akcio filmet neztem de akkor is amulatba ejtenek.En mindig azon az elven eltem,hogy a jot,artatlant,becsuletest meg kell vedeni,segiteni kell rajta es a gonoszt,kartevot el kell itelni.Igy civilkent is arra torekszem ,hogy ha ilyen lehetoseg adodik,hogy segithetek egy raszorulon,vagy egy gyenget megvedhetek,akkor azt meg is teszem.De valahogy ugy erzem,hogy nem vagyok felkeszulve se lelkileg se testileg arra,hogy rendor vagy kommandos legyek.A helyzet az,hogy engem gyerek koromban a szuleim nem hagytak onnalosulni es ezert most nehez felnotte valni,onnalo lenni es megerosodni.Igaz az is ,hogy 3 ev leforgasa alatt sokat valtoztam,ugy mentalisan mint fizikailag de valahogy megis ugy erzem,hogy meg nincs itt az ideje.Szerintetek mit tegyek,hogyan cselekedjek.Az biztos,hogy most befejezem az egyetemet,nem lepek ki es iratkozok be a rendorsegre vagy katonasagra de a kesobbiekben,hogy legyen,mit er meg csinalni?