Rossz ember vagyok? Hosszú

Sokszor szoktam azzal a gondolattal játszani hogy milyen lenne hogyha nem lennének rokkantak illetve fogyatékos emberek, és hogy milyen lenne a világ ha a természetes kiválasztódás még mindig létezne... na meg azon hogy hogyan tudnám kitenyészteni a legtökéletesebb embereket a földön (kb csak az egészséges meg szép embereket "pározatatnám" meg ilyenek) és hogy ez milyen jó lenne.. . Tisztára mint valami állat tenyésztős játékra szoktam gondolni az emberiségre, olyan szinten hogy nem tudom nagyon megvetni mivel teljesen átérzem azt hogy milyen já te magad szeretnén megtisztítani a világot és kinevekni a saját fajtád.

És amikor a tanárok kijelentik hogy Hitler egy őrült volt akkor legbelül nem érzem egyett mert szerintem teljesen elképesztő hogy mekkora területet szerzett meg (még ha el is vesztette utána) és hogy mennyi embert sikerült csak úgy megölnie... szerintem csodálatra meltó. Pedig igazából a népirtás ellen vagyok, és szerintem sem volt jó/helyes az hogy azt a sok zsidót megölte, de mégis valahogy elképesztő hogy mekkora hatalma volt... És nem bírom annyira utálni mint kellene.

Úgy ahogy Trump iránt sem érzek semmi unszimpátiát még akkor amor sem amikor megválasztották és az egész osztály tanárral együtt kitágyalta hogy ő is mennyire őrült...

Kicsike koromban (most is fiatal vagyok) is ilyen dolgokon gondolkodtam mint hogy hogy ölném meg azokat a gyetekeket akik bántottak (milyen kínzásokat alkalmaznék mielőt meghalnak) meg lerajzoltam hogy hogy dobom ki a matekot az ablakon és akkor ráesik egy kardra as megy kettévágja meg ilyenek.

Azóta lenyugodtam és nem igazán szoktam kínzásokon meg kivégzéseken goldolkodni, mert amúgy sem merném megtenni meg minden, de így több erőt nyert az hogy közömbös vagyok az emberek halálávak kapcsolatban és hogy hogy lehetne pl az osztályomból kihozni a legjobb genetikát, kit kellene előbb megölni ha olyan helyzetbe kerülnénk hogy valakit meg kell enni...

Aztán meg van a düh. Ha dühös vagyok valakire akkor szinte ellenálhatatlan vágyat érzek hogy megverjem őt vagy őket és kitekerjem a nyakukat... és ez csak akkor történik meg ha valaki alacsonyabról van szó, mert mete a nálam nagyobaktól meg a fiúktól (szóval a nálam erősebbektől félek, viszont az érzés még megmarad csak nem érzem a kezemben a bizsergést hogy: tedd meg. . Tedd már meg...)

Szóval hogy tök izé gondolataim vannak és tökre bánt hogy ilyen vagyok és hogy igazából szinte senkit nem szeretek (A szüleimet sem szeretem ), sokszor semmi reális ok nélkül...

Pedig szerintem nem vagyok annyira rossz mert hiszek abban hogy mindenkinek egyenlőnek kellene lennie meg felháborít hogy a tanárok néha mennyire igazságtalanok vagy hogy mennyire nem érdekli őket sem az osztály sem as hogy tanítsanak, hanem csak lenéznek minket totálisan és szinte jobban várják a csengőt mint a diákok...

Az osztály társaim és barátaim úgy ismernek mint egy nagyon beszédes, vidám és őrült (A jó értelemben,pl mindig énekelget vagy hülyeségeken nevet) lány, aki mindenkivel kedves meg ha valami gonosz vele akkor teljesen magába fordul... szóval teljesen átlagos és ártatlan csajt hollot igazábol egyiküket sem szeretem de kell hogy jóba legyek velük szóval mindegy.

Tok rosszul érzem magam hogy ilyen ember vagyok és egyáltalán nem vagyok magammal boldog sem az életemmel. Tök kétszínű vagyok... még akkor is ha nem használok ki senkit és senkit nem bántok mivel ezek mind csak a fejemben léteznek..