Ebből a rossz élethelyzetből ki lehet valahogy jönni, vagy már végleg el van rontva minden?

Huszonéves koromra kudarcba fulladt az életem. Tanulmányok szempontjából is meg az élet más területein is. Befejezve a középiskolát fogalmam se volt róla mihez kezdjek az életben, mint ahogy most sincs, így jelenleg kb. csak úgy vagyok, semmi értelmeset nem csinálok csak élek itthon és ennyi. Semmi jövőképem nincs, semmi életcélom, szeretnék elköltözni innen egy másik helyre, de jelenleg elég kivitelezhetetlennek tűnik.

Aztán a környezetemben utálnak engem de nagyon. Itthon én vagyok az elsőszámú közellenség akit a többiek álláspontja szerint jól be kéne gyógyszerezni antidepresszánssal hogy legyen belőle valaha is valaki. De legszívesebben kiraknának a házból. A településen ahol élek itt is széles körben utálnak valamiért, fogalmam sincs miért. Rokonokkal is megszűnt már a kapcsolat, régen azért jóban voltam velük. Haverjaim, barátaim nincsenek, de nem is nagyon méltatnak az emberek mégcsak arra se hogy kommunikáljanak velem. Ha bekerülök egy közösségbe ott én leszek mindig a kiközösített magányos farkas. Aztán így mostmár nem csak lelkileg hanem testileg is egyre rosszabbul vagyok, kezdenek pánikroham szerű tünetek előjönni rajtam egyre gyakrabban, az utóbbi néhány hónapban.

Minden el van rontva az életemben, ki lehet ebből jönni jól valahogy? Egyáltalán mi vezethet ide el hogy ez legyen valakivel?