Szerintetek velem lehet probléma, vagy rossz emberek vesznek körül? (regény azoknak, akiknek van egy csöpp idejük)

Művészeti iskolába járok, mikor még felvételire készültem, jó helynek tűnt. Általánosban piszkált mindenki mert nem olyan voltam mint az átlag, nem azonosultam senkivel sem azért hogy beilleszkedjek. Reméltem hogy egy ilyen suli pont nekem való, de azt vettem észre hogy megint az óvodában érzem magam. Undorral nézek szinte mindenkire. Előítéletesnek mondanám magam és ez sokaknak nem tetszik, "gonosznak" bunkónak tartanak páran, de igazából csak kimondom a véleményemet és vonakodok azoktól az emberektől akik idiótaként viselkednek. Mondhatni elég örült vagyok, de a nyilvánosság előtt meghúzom magam, mert nem szeretném hogy bárki hülyének nézzen.

Írok egy-két példát ami elgondolkodtatott. Nos egy lány aki arról híres hogy hú de jó emberismerő, a hátam mögött kérdezett meg embereket hogy nekem mi a problémám vele, ugyanis úgy érzi, utálom. Ennek nemis tudom melyik része a legnevetségesebb. Alapból a kérdés hülyén hangzik, ha én ilyet fel mernék tenni valakinek, arra egy alkalmas bolygón élő alkalmas embert keresnék akit érdekel. Egy szót nem szóltunk egymáshoz 4 év alatt, nem tudom hol érdekli + amit napmintnap látok a lányból az annyi hogy folyamat visítva röhög, akkora hogy alig fér be az ajtón és nem is zavarja, de azért sorolja a kritériumokat pasikkal kapcsolatban "legyen izmos azé" Persze hogy nem szimpi szerintem ez alapból ellenszenvet válthat ki bárkiből. De nem utálom egyszerűen nem létezett a szememben amíg nem tette fel ezt a kérdést.

Van egy osztály, az animációsok. Itt valaki vagy csúnya(igénytelen) vagy büdös, de általában mindkettő és anime fan szinte mindenki. Ezt azért emeltem ki, mert borzasztó irritáló hogy mindenhol őket látom az undorító kitűzőikkel, hallgatva az intelligens témáikat. Párral beszéltem, 1ről mondom azt hogy rendes és ez mellett épeszű. A többi nem csak gusztustalan, még feltűnősködik is. Pl ritka pocsék zenére táncolnak akárhol, vagy macskahangot hallatva hangosan köszönnek egymásnak..10szer. Egy barátnőm a kevés közül azért nem kíváncsi rám mert látja mennyire elkap az undor ezektől. Ő igazán tud azonosulni velük mert nagy animés ő is, viszont néz ki valahogy. Állandóan mesélt a yaoikrol(melegekről szoló anime ha valaki nem hallott még róla, én sajnos mindig) amit nézett, talán észrevehette hogy nem igazán érdekel és ezért is társult inkább hozzájuk. Gyűlölettel néz rám sokszor mert csúnya gonosz ember vagyok ha nem vesz rá a lélek ismerkedésre olyannal akin látom hogy nem fürdik, vagy éppen annyira elhanyagolja magát hogy össze van nőve a szemöldöke és közben még hülyén is viselkedik. Megint nem tudom hol itt a gond.

Egyik nap az első amit megláttam az újságban, a nemzeti gyásznap. Kérdeztem egy csajszit hogy miez, miért látom mindenhol. A nem rég bekövetkezett buszbaleset miatt volt. Én csak annyit mondtam hogy igen, elég szomorú eset de történt már súlyosabb is, sokkal több áldozattal. Miért lett ebből gyásznap? Erre felszólal az animés leány hogy ismerősének az ismerőse is ott halt meg. Nagy drámaian, hogy jól elszégyelljem magam. Ezt nemnagyon tudtam hova tenni. Megesik sajnos, nem kívánom senkinek de még mindig örülhetne hogy nem anyaként egy gyermekét veszítette el hanem egy olyasvalakit akihez aligha van köze, + hadd ne legyen kötelező sirnom ha engem nem érintett. A kérdést meg nem neki szántam tehát.. Akkor nekem is megvolt a magam problémája, nem egy ismerősöm ismerőse, hanem egy barátnőmnek a szülei haltak meg azelőtt talán egy héttel. Szerintem súlyosabb, mert ő tényleg közel áll hozzám. De ennek ellenére nem kötöttem az orrára. Szóval ebből úgy jöttem ki mint egy szívtelen barom. Legközelebb ahányszor gyásznapot hallok és semmi közöm hozzá, elkezdek sírni hogy rám ne támadjon valaki. Persze a csajnak semmi problémája nem volt, le se tagadhatja csak játszania kellett az eszét.

Mégegy példa, bár sulihoz nincs köze, nem tisztelem az idősebbeket amíg nem látom rajtuk hogy megérdemelnék. Testvéremmel mosdót kerestünk egy rossz állapotú orvosi rendelőben. Kis idő után találtunk. Nem részletezném, borzasztó állapotok voltak, eltartott egy darabig. Zár nem volt, egy anyuka a kisfiával 2szer próbált rámnyitni közben hallom hogy a tipegő gyereknek előbb tűnik fel hogy foglalt. Mikor kijöttem a nő beszólt hogy mit csinálok eddig, nem itt kell szépitkezni stb(persze egy elhanyagolt bionő volt)hát bepisil a gyerek. Ezt igy jo hangosan hogy mindenki minket nézzen, mondom: Nem az én problémám. Erre még mindig nem vitte el a gyereket wcre, elkezdett kiabálni és nem túl szépeket mondani rám szándékosan hogy beégessen mások előtt. Közben tesóm csak állt és figyelt ahogy mindenki más. Csak annyit válaszoltam "nem én bsztalak teherbe úgyhogy szállj le rólam." beraktam a fülest és elsétáltam. Nem akartam hallani a reakcióját. Mikor kiértünk az épületből kivettem és akkor tesóm mondta hogy ez kicsit durva volt. Nem tudom mit gondol, de nem tűrhettem hogy egy kattant nő megalázzon. Természetesen nem vagyok ilyen goromba amig nem így állnak hozzám.

Van még rengeteg hasonló szituáció amiből valamiért ugyanigy rosszul jövök ki.

Csak két igazán jó barátom van akik valamennyire hasonlítanak rám és mellőlük is menekül mindenki aki "kedves". Egyik aki nem vesz emberszámba senkit amíg nem emberként viselkedik, másik a mocskosul őszinte. Ő az igazi érték a szememben, hajlandó a képembe vágni a hibáim. Ezt az egyet amin filózok, nem tartja annak. Viszont ő is annyira egyedül van mint én tehát gyakran elgondolkodok ezen.

Összegezve, a többség nem kedvel, de ezeknek a nagy része nem is vette a fáradságot hogy kicsit jobban megismerjen, egy részük pedig belémkötött és aztán ők voltak megsértve ha épp vissza mertem szólni. Én nyitott vagyok az ismerkedésre szinte bárkivel de nyilván előbb jön meg a kedvem olyasvalakihez aki tud viselkedni. Én erősen hiszek abban hogy nincs velem probléma ilyen szempontból csak rossz helyre kerültem. Hozzájuk viszonyítva túl átlagos vagyok, ezért sem passzolok a művész suliba ahol mindenki azért művész mert frigidnek öltözik és nonfi dolgokat fest. Emellett mindenkinek a tudtára adják milyen kifinomult a zenei ízlésük. Ők az igazán nyerők. Én vagyok az unalmas, a zenei ízlésem csak finoman mutatkozik meg. Szeretem ha valakinek hasonló ízlése van(metál), de nem fikázok valakit ha pl biebert szereti. A metálosokból is van elég selejt. Csak az érdekel aki normálisan néz ki mindenféle nevetséges gagyi kiegészítő nélkül. Volt szerencsém olyanokhoz akikről előbb jutott eszembe hogy szadomazo rabszolga mintsem metálos.

És az a vicces hogy még ők sem fogadnak el mert egy ember nem metálos amig nem kürtöli szét ilyen módon.

Mégegy apróság ami eszembe jutott, amiatt is furcsán néznek rám sokan, ha meghallják hogyan állok a párkapcsolatokhoz. Mindenki csak azt keresi és bárki jó nekik csak ne legyenek egyedül. Nekem volt már jó és rossz kapcsolatom is egyik sem muszájból. Jött amikor jönnie kellett tartott ameddig tartott, jól megvagyok egyedül is és úgy érzem 18évesen fiatal vagyok még ahhoz hogy elkötelezzem magam. Szerintem házasság előtt élni kell hogyha igényli az ember. Nem úgy értem hogy buliról bulira fűvel fával, csak amikor meg volt a lehetőség jól éreztem magam anélkül hogy bármi érzelmet mesélnék be magamnak. Egyesek szerint ezzel a lelkem teszem tönkre, szerintem meg csak azt előzöm meg hogy később szanaszét csaljam a férjem. Akkor már hiába a vágy, korlátozva vagyok. Amig szabad vagyok kihasználom persze ésszel. A rendkívül büszke hűséges lány akivel beszéltem erről, valóban nem csalta a párját, de folyamatosan más csávók érdekelték. Vajon miért? Alig élt és mégcsak nemis szerette igazán a gyereket. Szerintem amit én csinálok azzal nincs gond én így érzem jól magam. Ha más nem, sose szóltam bele az ő dolgába. Persze akik probáltak meggyőzni az ellenkezőjéről, azoknak ezt nem kérés nélkül fejtettem ki. Ők érdeklődtek. Hozzáteszem úgy mondták a magukét, hogy egy normális kapcsolatuk sem volt, képtelenek voltak szeretni egymást.

A lényeg, minimális azoknak az embereknek a száma akikkel jól ki tudok jönni. Nincs az a kategória ahová beilleszkedhetnék és bármikor őszinte vagyok, rosszul járok. Köszönöm annak aki végig olvasta, és bocsi a kifakadásért, ki kellett jönnie. Várom a véleményeket.