Hogyan lehet túllépni valaki hiányán, akivel nincs és nem is lesz lehetőségem találkozni?

Jó lenne tudni, hogy milyen kapcsolatban voltál a példaképeddel. Valakinek egy világsztár a példaképe, valakinek az apja, így nehéz tanácsot adni.

A példaképeknél az is a jellemző, hogy nem objektíven ismerjük, csak a jó tulajdonságait látjuk, de azokat felnagyítjuk. Ilyen esetben viszont egy illúzióról van szó. A példakép keresése és szeretése egy bizonyos mentális fejlődési szakaszra jellemző, amit idővel egy egészséges ember meghalad. Ezért az sem ártott volna, ha a korodat is leírod, amúgy is a lelki tanácskérésnél az ilyesmi nem árt.

Szerintem az illúziót nem árt elveszíteni, aki abba kapaszkodik, az mindig szenvedni fog, hiszen az elérhetetlenre vágyik, és minden más csalódást okoz neki, semmi sem elég jó a számára.

Egy embert nem helyettesíthet egy másik ember, nagy kegyetlenség a másikkal szemben, ha őt csak azért választod, mert az Edinádat vagy Jóskádat akarod benne látni, annak ő nem tud megfelelni, és nem is kell... A feleség, férj vagy egészen más szerepre amit korábban (Edina vagy Jóska töltött be) azonban alkalmas lehet, de csak akkor, ha te is kész vagy arra, hogy azt más töltse be, ha elengedted az előzőt.

Ilyenkor gyászolni kell. Gondolhatsz arra, hogy ő mit szeretne, azt hogy elmenjen az életed azzal, hogy valami elérhetetlen után sóvárogsz örök boldogtalansággal, vagy azt, hogy boldog legyél? És akkor talán ebből erőt is tudsz meríteni.

Amit még érdemes lehet, hogy időnként hálával megemlékezel arról, amit kaptál tőle, de észre kell venned mindazt, amit mások adnak a jelenben, mert ha csak azon agyalsz, hogy ő mennyi mindent adott, és soha senki nem képes annyit adni, akkor úgy beszűkül a látószöged, hogy észre se veszed, ha mások két kézzel adnak, és nem is vagy képes elfogadni, végül mindenkit ellöksz, és tényleg csak elmegy az életed. Ez nem a hűség jele, ez nem erény.