Mit tegyek, ha nem vagyok életrevaló?

Kezdj el sportolni valamit,az mindig meghozza az önbizalmat!Hidd el!

Én 2 éve rendszeresen edzek és sokkal jobb így az életem.

Ez hülyeség,hogy nem vagy életrevaló!..csak el vannak nyomva a normális emberek.Vedd fel a harcot a többiekkel és mutasd meg nekik,de elsősorban saját magadnak,hogy jobb vagy.

23/F

> Mit tegyek, ha nem vagyok életrevaló?

Válj azzá! Mindjárt itt egy remek cél előtted.

> Egyszerűen nem megy semmi, nincsenek céljaim, nincs semmi ami igazán érdekelne.

Nem megy semmi? Valószínű azért, mert nem próbálkoztál még semmivel igazán, amivel igen, azt otthagytad az első, vagy a második kudarc után. A sikerhez nem csak tehetség, adottság kell. Sőt elsősorban nem ezek szükségesek, sokkal fontosabb a kitartás, akaraterő, szorgalom.

Például. Aladárnak tetszik a gitározás. Elkezd gitározni tanulni. De mivel 1 hónap után nemhogy a legdurvább gitárszólót nem tudja lejátszani, de még az F dúr akkordot sem tudja tisztességesen lefogni. Elkönyveli, hogy ez sem sikerült, ehhez is tehetségtelen, és belefog mondjuk a programozásba. Bélának is tetszik a gitározás, ő is elkezd gitározni tanulni. 1 hónap után lehet, hogy még bénább is, mint Aladár, de ő akkor is gyakorol és gyakorol tovább. 3 hónap után már egészen jól le tudja fogni az F dúr akkordot. Igaz még egyetlen gitárszólót sem tud lejátszani, de már van egy sikerélménye, így aztán kissé reményteljesebben gyakorol tovább. Béla négy év után igen „tehetséges” gitárossá válik.

Ne legyén Aladár. Legyél Béla.

Nem érdekel semmi? Nem hiszem. Nem csak arról van szó, hogy ami érdekel, abban már csalódtál, és így inkább csak savanyú a szőlő?

> Minden nap stresszes vagyok, azon rágódom hogy semmi sem jó

Helyette inkább keresd azt, min tudsz változtatni, mi az a döntés, tett, amit itt és most tudsz megtenni, és ami jobb útra tereli az életedet. A múlton való kesergés, vagy a nosztalgiázás, a jövőben való ábrándozás vagy éppen a sötét jövőképek elképzelése csak arra jó, hogy ne vedd észre a jelen döntési lehetőségeit, elszalaszd megtenni azt, amit itt és most tehetnél meg. Ha valaki egy vizsgára készül, akkor bánkódhat, hogy miért nem tanult többet korábban. Vagy nosztalgiázhat, hogy milyen jó volt akkor, mikor még nem borult rá ennek a vizsgának az árnyéka. Ábrándozhat arról, hogy milyen jó lesz, ha ezen is túl lesz, hogy nyáron hova megy majd nyaralni, vagy éppen görcsölhet azon, hogy meg fog bukni, mit fognak szólni a szülők, stb… Pedig semmi más teendője nincs ilyenkor, mint kinyitni a tankönyvet és tanulni. Mert ez az egyetlen tett, ami növeli a sikeres vizsga esélyét, ami pozitívabb irányba terelné az eseményeket.

> Elég csendes és önbizalomhiányos vagyok.

Az önbizalom nem más, mint hit abban, hogy valamire képesek vagyunk. Hit önmagunk képességeinek, erejének elégségességében. De ez a hit csak tapasztalat útján szerezhető meg. Mondjuk valaki főzni tanul. Elsőre egy rántotta elkészítése is félelemmel töltheti el, hiszen nincs tapasztalata. De nagy valószínűséggel a rántotta sikerülni fog. Lehet, hogy kicsit sós lesz, de a második rántottának már ezen tapasztalattal áll neki, mondván, menni fog ez, csak kicsivel kevesebb sót kell beletenni. Aztán jön mondjuk egy rántott hús. Azért a rántottához képest komplikáltabbnak tűnik, még tart tőle, de nekiáll elkészíteni. Aztán jön mondjuk egy sütemény elkészítése. Egy tortához már úgy fog nekiállni, hogy ugyan nehezebbnek tűnik, mint amit eddig bármit is csinált, tudja, hogy lesznek majd nehezebb lépések, de ha az eddigi akadályokat sikeresen vette, akkor valószínű ezeket a nehéz lépéseket is képes lesz majd meglépni. Na ez az önbizalom. De hangsúlyozom, hogy a hibák, kudarcok velejárói a rendszernek. Én szoktam tortát sütni, és egészen jól szoktak sikerülni. De ezt olyan áron értem el, hogy készítettem olyan piskótát, amit ki kellett dobni. Egyszerűen annyi történt, nem adtam fel a dolgot, hanem megpróbáltam levonni a tanulságokat, hogy mit csináltam rosszul, mit kellett volna máshogy csinálni, így a siker elkerülhetetlen volt.

Ha te elkönyveled az első túlsózott rántotta után, hogy „ez sem sikerült, ehhez sincs tehetségem”, akkor természetesen önbizalom hiányos leszel, és ez csak fokozódni fog.

Szóval keresd azt magadban, ami úgy jobban érdekel. Most tedd félre azt, hogy milyen tapasztalataid voltak eddig ezügyben. Válassz valamilyen hobbit, és csináld. De ne csak ímmel-ámmal, hanem teljes bedobással. Ne várj gyors sikereket. Igen, számtalan kudarc fog érni. De ne foglalkozz vele túl sokáig, csak addig, amíg megpróbálod levonni a tanulságokat ezekből. Ne a kudarc emlékét vidd tovább, hanem azt, amit megtanultál belőle, és minden kudarc után kezd az egészet tiszta lappal, mintha most állnál neki, csak immár egy tapasztalattal több tudással.