Miért gondol mindenki naiv kis hülyének?

Az összes osztálytársam és tanárom szemében ez vagyok és őszintén szólva fogalmam sincs hogy miért.

Nem sokat beszélek ezért elég félénknek hisznek, ezt már meg is kaptam egy párszor.

Mindenkivel kedves és segítőkész vagyok, mert szerintem ez egy alap gesztus és nem értem miért lett "divat" a bunkózás meg a másik elnyomása. Nem mintha nem lett volna régen is így, valószínűleg ez egy alap emberi tulajdonság, de szerintem akkor is undorító.

Jó tanuló vagyok, nem visszapofázós ezért szeretnek a tanárok, és mivel kedves és segítőkész vagyok így az osztálytársaimmal is jó viszonyban vagyok, viszont nincsenek igaz barátaim. Még a "barátaim" is naivnak és félénknek hisznek, mintha maga a megtestesült jóság lennék, egy ártatlan ostoba kis lélek. És ezt nap mint nap kapom mindenkitől, pedig nagyon nem igazak.

Az ok amiért nem beszélek sokat az az, hogy nem szeretek feleslegesen locsogni, ráadásul idegesít a gyerekes viselkedésül a körülöttem lévőknek. De amelyik "érettebb" sem jobb, pletykások és negatívak, mindenkiről csak a rosszat tudják mondani, ráadásul elég undorító ai iszákos életmóduk is főleg ilyen fiatalon.

Az a röhej amikor a nálam sokkal naivabb és gyerekesebb osztálytárs viselkedik lenézően velem ezek miatt, nehezen tudom megállni hogy a képébe nevessek. Nem mondanám ártatlannak a gondolataimat, csak van annyi eszem hogy ne mondjam az emberkék szemébe mert egyrészt senkinek sem lesz jobb tőle, másrészt teljesen értelmetlen lenne.

De miért van ez? Ha valaki csendes és kedves az már automatikusan naiv és ártatlan?

Nem is zavarna annyira ha nem kapnék lenéző pillantásokat, és ami fontosabb, ha a barátaim nem hinnék ugyanezt rólam. Mert sokszor van hogy kihagynak dolgokból mert és kedves meg aranyos vagyok és nem akarnak "bántani", pedig szeretem ha játékosan szivatnak, és imádok szarkasztikus lenni, jól esne ha tudnék velük így beszélni de amikor próbálnám megmutatni ezt az oldalamat, akkor csak furcsán néznek rám hogy mi bajom van, nem ehhez szoktak.

Persze mondhatnátok hogy mért nem eleve ezzek a viselkedéssel kezdtem, akkor nem lenne újdonság.

De az a helyzet hogy én nem voltam mindig ilyen, amikor anno 14 évesen kezdtem a gimit akkor még szinte teljesen olyan voltam mint ők. Csak közben nőttem és érettebb lettem, de ők mintha megragadtak volna azon a gyerekes szinten ami aranyos meg minden, de sokszor nagyon fárasztó tud lenni.

Mit tegyek hogy változzon a helyzetem? Már az utolsó évemben vagyok ami jó is, viszont jó lenne ha ezután tényleg jobban magamat adhatnám és végre nem nézne mindenki totál hülyének. Hogy csináljam?

18/l