Valaki érti, miért érzem ezt, és mi ez úgy általában?

Azt sem tudom,hogy jó kategóriában tettem-e fel a kérdést,de nagyon remélem.Annyi a lényeg,hogy nem igazán tudok kiigazodni a sajàt érzéseimen,vágyaimon mostanában.Màr kisebb koromban is volt egy-két furcsa dolgom,akaratos,egy picit agresszív gyerek voltam(Màrmint nagyon kicsi gyerek,4-6 éves),a rajzfilmekben,könyvekben mindig a gonosz,negatív szereplőknek szurkoltam,mert ők nem akarták olyan egyértelműen és elviselhetetlenül ráerőszakolni a nézőre a saját gondolkodásukat,mint a túl sok kötelességtudattal rendelkező "jók".Meg úgy általában sokkal szórakoztatóbbnak,és változatosabbnak találtam a céljaikat,személyiségüket.(Ilyenek voltak pl. Sir Kán,Zordon,meg egy csomó más népszerű,vagy kevésbé népszerű rajzfilmszereplő,akikre màr nem is emlékszem).Aztán ahogy idősebb lettem,egyre "komolyabb" filmekből/videójátékokból is kizárólag a negatív szereplőket bírtam.De nagyon.Kettőre "kattantam rá" úgy igazán:Purple guy a FNAF-ból(Gyerekgyilkos,lila csávó),és Joker a Sötét Lovagból(Hát ő meg csak simán Joker).Az utóbbi után kezdetem el jobban elgondolkodni azon,amit ezek a karakterek képviseltek,és nagyon gyorsan rájöttem,hogy teljesen egyetértek azzal,amit Joker mond/csinál abban a filmben,meg úgy általában az összes többi képregényben és filmben,ahol megjelenik.Egy idő után,amikor már nagyon-nagyon-nagyonnagyonnagyon sokat foglalkoztam ezzel,tudatosult bennem,hogy ez rég nem konkrétan róla szól,hanem csak a hasonló mentalitásról/társadalomról alkotott képről.Csak egyszerűen ő kellett ahhoz,hogy rájöjjek,ez érdekel.Amennyire tudtam,utánajártam,a valóságban hogy is működik egy olyan ember élete,aki ilyesmiket csinál,vagy így is gondolkodik:Terroristák,bankrablók,gyilk

osok,meg úgy általában csak a bűnözés elkezdett érdekelni,ilyen témàban olvsstam cikkeket,néztem biztonsági kamerák felvételeit.Sokszor,ha nem beszélgetek valakivel,és nem is igazán történik semmi körülöttem,csak ülök valahol(Suli/étterem,stb..)újra és újra sokkol a tudat,hogy mennyi lehetőségem lesz/van arra,hogy csináljak valami hasonlót,"szabadon engedjem" végre ezeket a gondolataimat,és olyanokat csináljak,amik csak nagyon messze az életemtől,a fejemben vannak,miközben elképesztő módon meg akarom őket tenni.Nagyon kicsi,jelentéktelennek tűnő dolgokat már csináltam,kipróbáltam(kihajolni a mozgó autó ablakán,stb,de ezeknek köze nincs szinte ahhoz,amit tényleg szeretnék),és utána mindig furcsán szomorú lettem,akárcsak,ha simán ilyenekre gondolotam.Nagyon erős érzelmeket vált ki belőlem néhány dal is.(Főleg:Green Day-Bang Bang,és szintén a Green Daytől a Jesus Of Suburbia),és úgy érzem,hogy nem passzolok abba a közegbe,éltbe amiben jelenleg vagyok.Túl normális,nyugodt,és jó.Ez most egészen biztosan hülyén hangzott,mert ugyebár mi a bajom azzal,hogy jó az életem,de szerintem ez azért van,mert ha nem lenne az,akkor tudnék mire hivatkozni,amiért bármi "rosszat" teszek.Meg egyszerűen unom.Görcsösen vágyom valami drasztikus,akár negatív változásra,csak "történjen máár valami".Ezen kívül nagyon kevés bennem az empátia,könnyen manipulálok(legalábbis amennyire én látom,úgy látom),és jól hazudok.Mostanában azt is észrevettem,hogy nagyon,nagyon gyakran sírok,csak úgy hirtelen,és ok nékül.Nem vagyok szomorú,azt se tudom,mi ez az érzés pontosan,mindenesetre valami köze mégis lehet a szomorúsághoz.Csak komplexebb.Általában ilye kor lekapcsolom a villanyt,és a fent említettek közül,vagy valami más zenét hallgatok.Ugyanezt a érzés váltja ki belőlem az,ha bizonyos helyeken vagyok.Gyűlölöm annak a gondolatát is,hogy "normálisan,"és nyugodtan,"boldogan" éljem le az életemet,utálom a megszokott dolgokat,és amennyire tudok,változni/változtatni akarok.Több mint egy éve boxolok,az bejött,le tudom vezetni a felgyülemlett frusztációm egy részét,de közel sem az összeset.Imádok elégetni dolgokat,szétvágni ollóval,belerúgni,dobálni,(Kartondobozokat intéztem el így,szóval semmi komoly).Ha akár véletlenül,akár szándékosa ártottam valakinek,engem egyáltalán nem érdekelt,hogy mi történhetett volna azzal az emberrel,csak azon görcsöltem,hogy a szüleimet felidegesítem(Velük kivételesen nagyon őszinte vagyok,szóval nem akartam ezeket a kis "balhékat" eltitkolni.Akkor volt gáz,amikor megdobáltam egy gyökeret kővel.Negyedikes voltam,szerintem megérdemelte,szerintük nem.)Akarok egy kicsit magányos lenni,szomorú,ideges,és nem ilyen normális,tökreokésemmibajvele életet élő látszatra full boldog.Festem a hajamat,csak hogy egy hét alatt megunjam,volt már szőke,barna-fekete,és ombre rózsaszín.Elsőre mindig átlagosnak,és kedvesnek tűnök,sőt,egyetlen barátom van,aki ismeri ezt a másik,sokkal inkább igazi oldalamat.Ő hasonlít is rám,de egyébként úgy érzem,hogy mindenki más akit ismerek kétszínű,megbízhatalan,sunyi,és csak azért vannak velem jóban,mert kerülik a konfliktusokat,amúgy meg úgyis kipofáznak.A szüleim felvetették,hogy járjak pszichológushoz,hátha ő segít megérteni,mi van velem,"de úgy sincs nagy bajom".Én nem akarom ezt hallani tőlem.Ha őszinte akarok lenni,és itt miért ne lennék,nagyon,nagyon szeretném,ha azt mondaná,valami bajom van.Barmi.Tudom,hogy változtatna azon,ahogy mások néznek rám,és ahogy én nézek magamra. Ha ennek volt értelme,és bárkinek van ötlete,hogy egészen pontosan mi is ez,akkor lécci írjon valamit.