Halk és artikulálatlan a beszédem, és gyűlölök beszélni, nem is nagyon szoktam, hogy lehet ezen segíteni?

Logopédus.

És rengeteget kellene hangos-olvasnod. Bár ezzel 6-8 éves korodban kellett volna foglalkozni, így nagyon nehezen fog menni, és valószínűleg soha se tudsz majd úgy beszélni, mint aki már ennyi idősen rendszeresen olvasott.

Miért ne tudna beszélni attól, hogy nem olvasott?! o.O

Én bevallom, nem sokat olvastam, volt ebből néha vita is, hogy nem olvasok soha... de beszélni tudok, sokszor még hangosabban is, mint kellene. :S

Az olvasás a szókészletet fejleszti inkább szerintem.

Amúgy szerintem kicsit több önbizalom, és ha társaságban is vagy, próbálj meg hangosabban megszólalni, hogy felfigyeljenek rád. Gyakorold tükör előtt a beszédet, esetleg amikor otthon egyedül vagy, beszélj hangosan. :)

De szerintem ha nem is jön össze, akkor sem kell rosszul érezned magad. :) Van 1-2 ember, akiket ismerek, és szerintem ők is kicsit halkan beszélnek, de tök jófejek. ^^

Nehogy emiatt ülj már egész nap a gép előtt! Fel a fejjel! ;)

15/F

Hangos kellett volna sokat olvasni.

A 6-8 éves kor fontos a nyelvtanulásban, ekkor még fogékony a nyelv elsajátítására. Ha az egyik szülő magyar, másik angol, és nagyjából azonos mennyiséget beszélnek hozzá az adott nyelven, valószínűleg mindkettő nyelvet nagyon jól fogja beszélni.

De 16-17 éves korban már ez nem lehetséges, ekkor már nem lehet anyanyelvi szinten megtanulni egy másik nyelvet, vagy csak sok évnyi külföldön lakás után.

Egy logopédushoz menj el mindenképp.

De addig is ülj le a tükör elé, olvass föl verseket, vagy csak mond, ami eszedbe jut mindent! Először kicsit feszengeni fogsz, hogy úristen, de egyszercsak eléred a holtpontot, hogy iszonyatosan jókat nevetsz magadon, ahogy próbálod erősíteni a hangod, és artikulálni a szavakat. Nem baj, nevess nagyokat, és próbáld kijavítani a hibákat. Később vedd föl hangrögzítővel, és hallgasd vissza, hogy hogy beszélsz. Ne felejtsd el, hogy minden ember teljesen máshogy hallja saját magát, mint a külvilág. Ilyen a hangod, így kell elfogadni, de így játékosan fejleszthetsz rajta.

Ez utóbbi módszert én találtam ki, mert 13 éves koromban pont ez volt a problémám. De azóta rájöttem, hogy csak én hallottam magam annyira szörnyűnek, és miután gyakoroltam, egyre többet szóltam. Valószínű, hogy inkább az önértékeléseddel van gond, ami nem is csoda egy ilyen anya mellett. Már bocsánat, de a szülő, aki elküldi a beszélni vágyó csemetéjét ilyen indokkal, ahelyett, hogy meghallgatná, és valamilyen módon a beszédén is javítana... Hát ez nem szülő, hanem máglyára való bibírcsókos boszorkány...

Mióta ilyen a beszéded? Ha sokat romlott, akkor érdemes lenne megvizsgáltatnod magad orvossal, hogy mi áll ennek a hátterében.

Addig is, amíg nem jön meg az önbizalmad, illetve nem jutsz el a logopédushoz, készíthetsz kartonból betűtáblát magadnak, amin végigmutogathatod az üzenetedet.

Lehet, hogy butaság de eszembe jutott egy volt o.társam.

Ő mindig olyan kifinomultan beszélt vagy hogy is mondjam... ő is halk volt és lassan is beszélt. Órán nem igen hallottuk volna meg a mondandója első felét, akkora zaj volt.

Nála észrevettem, hogy mielőtt felszólalt mindig köszörülte a torkát. Nem nagyon, csak egyszer-kétszer volt olyan: "khhh-khhhmmm" szerű hang. Eleinte bevallom zavart (bár én alapból utáltam a csajt lehet csak azért) de így mindig odafigyeltünk rá és tudtuk, hogy mondani akar valamit.

Nem azt mondom, hogy állandóan köhécselj, és haveri társaságban is de talán órán vagy ha muszáj valamit mondanod beválhat.

Előtte otthon gyakorold picit, hogy hogyan kellene ezt. Úgy értem ne legyen ijesztő hörgés meg hasonlók hanem érted :DD

Egyébként nem bántásból, de nem értem anyád mit pattog amikor ő nem tanított meg téged rendesen beszélni, vagy ő nem vitt logopédushoz/beszédtechnika tanárhoz. Neki kellett volna foglalkoznia veled, nem értem miért kiabál most rád, hogy inkább maradj csendben.

Bocs ha durva voltam, de én pl. raccsolok. Az R hangot nem igazán tudom kimondani. Jártam logopédushoz amikor még a suliból küldtek de valahogy abbamaradt. Aztán hiába kértem anyámat nem vitt el újra én meg nem tudnám fizetni és nem si tudom hová kell menni. Szóval apám nekem is beszólt és mindig csúfolt. Amikor én erről nem tehettem és az ő hibája szerintem. Érdekes módon mást meg tudtak tanítani rendesen beszélni a szülei, az enyémek meg nem törődtek velem. Most erről csak nem én tehetek szerintem.

Én is szívesebben beszélek msnen, mert ha izgulok dadogok is vagy nem tudok kimondani szavakat ha sietnék.

Ja és ha ideges vagyok vagy valaki beszól és vissza akarok szólni sokszor egy szónál megakadok vagy s helyett sz-ét mondok vagy cs helyett k-t hasonlók. És akkor javítani kell és tiszta égés :DDD

Hát ez van.

Társaságba én is így voltam, hogy inkább nem mondtama mit akartam, pedig vicces lett volna de féltem, hogy dadognék vagy nem tudnám kimondani és inkább nem szóltam semmit. Így unalmasnak hittek vagy folyton mondták, hogy de csendes vagyok. Utáltam, nem kell mondanom...

Én is elég artikulálatlanul beszélek, emellett néha hadarok is.

Nekem segít, hogy ha muszáj megsazólalnom vagy hivatalos ügyet intézek eldöntöm, hogy nem csinálok hülyét magamból magabiztos leszek és akkor tiszteletparancsolóan beszélek. Tehát hangosan kezdem a mondatot mindig, hogy figyeljenek rám. És keveset beszélek. Illetve lassan beszélek, hogy figyeljenek rám.

Így nem kavarodok annyira bele és nem dadogok mint valami idióta (pedig már felnőtt vagyok).

Javaslom neked is, hogy próbálj érthetően beszélni, egy idő után oda fognak figyelni rád.

Kezdd a mondandódat mindig hangosan.

Nekem sokszor olyan, mintha kiabálnék. Vagyis úgy érzem, de igazából nem épphogy, csak normálisan beszélek.

Eleinte gyakorold talán otthon.