Hogyan motiváljam magam arra hogy emberek közé menjek, ismerkedjek, tapasztalatokat szerezzek?

Utálok kimozdulni otthonról, a hétvége egy megváltás, a suli után is alig várom hogy otthon legyek és pihenjek. Egészen kicsi korom óta ilyen vagyok, csak az a 18 évem alatti 4-5 közelebbi barát rá tudott venni hogy kimozduljak, kivéve amikor már nagyon sok volt az emberekből. Régen próbáltam ezt elfolytani ezt az érzést, és mindig, minden egyes nap estig emberek közt lenni, mert folyton hívtak én meg nem mertem visszamondani hiszen ők annyira vidámak és élettel telik voltak, én meg nem akartam más lenni. De persze élveztem a barátaimmal lenni csak teljesen lefárasztottak egy fél nap után. Aztán 13-14 éves koromban rájöttem hogy léteznek introvertált emberek és hogy én is ilyen vagyok, így mertem jobban kimutatni az igazi énem, többször visszamondani dolgokat és inkább otthon olvasgattam, sorozatoztam, családdal voltam, sokszor elmentem velük túrázni mert a természethez mindig is nagyon vonzódtam.

Ezekkel a barátokkal ma már ritkábban találkozok mert más suliba kerültünk, időközben el is költöztem, itt pedig nem tudtam ismerkedni, nem is akartam. A középsuliban 2 barátom van, ők tudják milyen vagyok, ezért nem is nagyon szervezünk dolgokat, ráadásul nekem mindketten nagyon fárasztóak, folyton tele vannak energiával ami sokszor feldobja a kedvem, de nagyon hamar le is tudja szívni.

Általában itthon ülök és olvasok vagy tanulok, esetleg rajzolok vagy sorozatozok. A szüleim meg rokonaim folyton nyaggatnak hogy bulizzak, most éljem ki magam, stb. De az az igazság hogy rosszul vagyok egy buli gondolatától, a sok részeg ember, tánc, hangos zene nem az én stílusom.

Nem vagyok antiszociális vagy aszociális, még csak szociális fóbiám sincs, max csak egy nagyon kicsi.

Egy idegennel is el tudok beszélgetni, az osztályból is szinte mindenkivel aki hozzámszól, de én nem szoktam kezdeményezni, mert rosszul vagyok a felületes témáktól.

Viszont most hogy pár éve eltűntek akik minden nap hívtak ide-oda elkezdett zavarni ahogy az is, hogy 18 évesen még mindig nincs senkim. Szeretnék többet kimozdulni, ismerkedni emberekkel, de az a nagy helyzet hogy nem tudom rávenni magam. Itthon szoktam edzeni, de nagyon szívesen eljárnék edzőterembe is, csak nincs kivel, egyedül meg nem jó menni mert nincs aki motivál, és ismerve magamat tudom, hogy elvenné a kedvem ha belépnék és látnám hogy mások barátokkal jöttek én meg egyedül. Kirándulni is mennék, családal szoktam is, viszont a szüleim is felhozták hogy 18 évesen ők már barátokkal kempingeztek meg túráztak, nekem is megengedik. De ha egyszer nincs kivel:( Senki nem szeretne túrázni, az egyik fele lusta vagy nem szereti a természetet, a másiknak pedig csak a buli jelenti a kikapcsolódást.

El akarok menni egyedül futni ha már edzeni nem tudok, de mindig csak a kifogásokat keresem hogy miért nem (rossz idő van, tanulni kell, fáradt vagyok), és nem tudom rávenni magam, pedig futni egyedül lenne jó, nem mondhatom hogy azért nem megyek mert nincs kivel.

Gondoltam ismerkedek emberekkel sulin kívül, hátha találok olyanokat akikkel tudok ilyesmi helyekre menni, de erre sem tudom rávenni magam. Hova mehetnék? Edzéseket már próbáltam, nem jártam sikerrel, nem szeretem a csapatsportokat hiába mennek jól, és ott is az extrovertált emberek elvannak egymással, nem találtam senkit akivel ellenék, ezért nem is élveztem. A táncokhoz kétballábas vagyok, pedig nagyon tetszenek.

Sportnál csak a nyugisabbak jöhetnének szóba, jóga, edzés, pilates, de ezeknek sem merek egyedül nekivágni.

Voltam nyári munkán is szocializálódás és tapasztalat szerzés céljából, de az a baj hogy a legkisebb dolog is képes letörni a kedvem. Például látok egy szimpatikus lányt akivel barátkozhatnék, de odamegy hozzá valaki más, nevetgélnek, nekem meg teljesen elrontja a kedvem mert csak arra tudok gondolni hogy nem akarok felesleges harmadik kerék lenni, semmi értelme összeismerkednem vele.

Pasikhoz oda se merek menni, amikor meg leszólítanak hülyeségeket mondok vagy meg se szólalok>< Teljesen idegenekkel tudok beszélni nemtől függetlenül, de ha valaki ismerkedés céljából szólít le nagyon zavarban vagyok.

Pedig az egyik legjobb barátom is fiú, vele is zavarban voltam amikor azért rájöttem hogy többet akar barátságnál, de aztán jól sült el a dolog mert összehoztam valaki mással akivel jobban összeillenek, és megmaradtunk jóbarátoknak.

Hogyan motiválhatnám magam tulajdonképpen mindenre? Az egyedül edzésre, ismerkedésre, egyáltalán kimozdulásra? Mert folyton bűntudatom van amiért csak itthon gubbasztok mikor annyi meg annyi helyre elmennék, de az a baj hogy nagyon korlátozottak a lehetőségeim.

És mit csináljak azzal a ténnyel hogy bármi képes elvenni a kedvem?

Reggem felkelek teljesen motiváltan és nagy életcélokkal, aztán látok egy képet hogy valaki a barátjával ezt meg azt csinál, rosszul érzem magam mert én meg itthon vagyok és semmi közösségi dolgot nem csinálok.. Vagy amikor elkezdek tanulni egy idő után az jár a fejemben hogy bezzeg mások biztos jól elvannak és vidámabban töltik a hétvégéjüket.

Tulajdonképpen addig teljesen boldog vagyok amíg a családom körében itthon nyugisan éldegélek,az rontja le a kedvem és veszi el a motivációmat amikor elkezdem magam másokhoz hasonlítgatni, és rossz hangulatom lesz, egy rosszkedvű emberrel pedig senki nem akar barátkozni. Így belegondolva ez egy ördögi kör, mert rosszul érzem magam amiért nem élek közösségi életet, ez lerontja a kedvem, ami miatt nem tudok ismerkedni és visszakerülök a kör elejére. Mit tehetnék?

18/l