Ti miken szoktatok gondolkodni? Szerintetek ez normális?

Már megfordult a fejemben egy jópárszor az első kérdés, de még csak most jutottam el odáig hogy fel is tegyem.

A második kérdés arra vonatkozik amiken én szoktam gondolkodni, nem mindig érzem ezeket normálisnak. Például nagyon ritkán, szinte sose gondolkodom olyanokon hogy mit csináljak hétvégén, milyen programok legyenek, mit gondolnak rólam mások, vagy nem is tudom, amikről azt hiszem hogy mások gondolkodnak.

Én ha emberekről gondolkodom akkor is inkább "elemezni" szoktam őket, pl.az osztályban is megfigyeltem ki az introvertált, extrovertált, ki hogy szokott viselkedni általában és vajon miért van így. 100%-osan senkit nem értek és senkiben nem bízok, arra jutottam hogy szinte mindenkit (nagyon kevés a kivétel, és ezeket az embereket sem érdekelni nagyon a másik csak jobban mint a többieket) csak saját maga érdekel, ha mégis azt tetteti hogy figyel a másikra, az is csak érdekből van. A legbunkóbb és viccesebb gyereknek próbálnak a bizalmába férkőzni, bután nevetnek mindenen amit mond, a legtöbbnek úgy tűnik alig van önálló akarata meg véleménye, csak megy a tömeg után. Az intrókat ennél nehezebb megérteni mert ők ritkábban nyilvánulnak meg, de pont ezért szeretem jobban őket megfigyelni, mert valamiért sokkal érdekesebbnek tűnnek.

De általában könyveken szoktam gondolkodni, vagy sajáton amin dolgozom, vagy más könyvekből vett karakterekről. És a legérdekesebb (és talán legbetegebb) hogy itt is bizonyos szereplőkről, főleg azokról szeretek, akik kívülről mogorvának és érzéketlennek tűnnek, de hosszú út vezetett el odáig hogy ilyen kőszívűnek tűnjenek, belül nekik is vannak érzelmeik, sőt. Elképzelem hogy ezek hogyan éreznének ha egy számukra fontos alakot elvesztenének. Ugyanez van a valóságban is, például ma is gondolkodtam rajta (ezen rengeteget szoktam valamiért) hogy ha engem ilyen meg olyan komolyabb baleset érne, ki hogyan reagálna. Nagyon hiányolom a szüleim reakcióját,a való életben sosem látszott hogy aggódtak volna értem. Meg olyan ismerősöket képzelek még el akik nehezen mutatják ki az érzelmeiket, hogy ők vajon hogy reagálnának erre.

És ebbe még csak ma gondoltam bele igazán, hogy én a legtöbbet azon gondolkozom ahogy mogorvának vagy közömbösnek tűnő emberek erős érzelmeket (főleg szomorúságot) éreznek,és az ilyenekről olvasni is szeretek. Ez nem tűnik nagyon betegnek? Mert szerintem eléggé az, hogy ilyesmik járnak a fejemben hogy milyen lenne ha balesetet szenvednék..de nem is ezen van a hangsúly, hanem a reakciókon amiket látni szeretnék utána. Ez valami komplexus?

Egyébként ezeken kívül szoktam néha biológiai és kémiai dolgokon is filózni, látok valamit és vagyon hogyan épül fel, mik alkotják, hogy működik, nem véletlenül tanulok orvosnak az ilyen nagyon érdekel, főleg az emberi szervezet.

Meg (főleg régebben, de van hogy most is) van hogy megfordul a fejemben a világ sorsa, hogy lehetne megállítani a felmelegedést, mi lesz a bolygónk sorsa x év múlva, sőt, az is nagyon érdekel hogy mi van a mi bolygónkon túl.

Nagyon beteg vagyok szerintetek?xd

Az elsőre se felejtsetek el válaszolni, tényleg érdekel:)

18/l