Csak olyan emberbe lehet beleszeretni, aki tiszteli és szereti saját magát?

Engem még nem szerettek, vagyis plátoian igen többen is, de amint mélyebben megismerkedtünk jobban, és eltöltöttem vele egy kis időt, már nem érdekeltem.

Én simán hülyét csinálok magamból egy társaságban, beszélek arról, ami a többi lány számára csak négyszemközt nem tabutéma, de ugyanakkor nincs önbizalmam, és annyira tisztelem magam, hogy azután is szüntelenül, feltétel nélkül szeretek valakit, hogy úgy bánik velem, mint egy darab sz'rral.De ő nem szeret. Akit én szerettem, sose szeretett viszont.

Egyszer, olvastam egy ilyen vicchoroszkópot( nem nagyon hiszek a horoszkópban) és abban azt írták, hogy azért vannak velem az emberek, mert örülnek, hogy nem olyan sz''r az életük és nem olyan nyomorékok, mint én, és legalább erre jó vagyok, hogy erre emlékeztetem őket. És néha tényleg ezt érzem.

A külsőm megfogja az embereket, de valahogy nem tudnak belémszeretni, ha jobban megismernek.

És ha belegondolok, még a leggonoszabb, legundorítóbb embert is szereti valaki, ha tiszteli és szereti saját magát.Ez így van nem?

Én nem vagyok gonosz, undorító, ápolatlan, vagy esetleg kétszínű.

De nem szeretem magam és ezért se szeret senki más sem, nem?

20/Lány