Volt már úgy nálatok, hogy szívesebben maradnátok abban a világban amikor álmodtok, mint a valós életetekben?

Persze az embernek vannak vágyai. Ha valami olyanról álmodik, ami valamilyen vágyában érintett – pozitív értelemben –, akkor jó ebben az álomban lubickolni. De racionálisan nem, nem akarnék abban a világban maradni, mert az nem a valóság. Van olyan, hogy valaki benne marad egy nem valós világban. Ezt hívják skizofréniának, mikor az ember tudata és a valóság közötti kapcsolat megszakad.

Nem, te nem az álomba vágysz vissza, hanem abba, hogy az álmot valóságnak éld meg. Akkor fordítsd meg inkább, tedd valósággá az álmodat, ha van rá módod, lehetőséged. Ha erre nincs mód – ha mindent megtettél, és mégsem tudod valósággá tenni a vágyadat –, akkor változtasd meg a vágyaidat. Balgaság olyan dologra vágyni, aminek az elérése lehetetlen, ez csak megkeseríti az ember életét. Az ilyen vágyakat ki kell gyomlálni, meg kell szüntetni.

Volt, velem is ilyen, nem is kevésszer.

Vannak titkos vágyai az embernek, ezeket nem mindig mondhatja el másoknak, vagy nem teheti meg, mert nem elfogadott az adott szférájában.

Ezeket a gondolatokat lehet leírni, vagy akár megálmodni.

Nagyon régóta szerettem volna egy barátnőt, de nem vagyok az a kezdeményezős fajta, ezért mindig féltem odamenni hozzájuk.

Középiskolásként, 12.-ként megálmodtam, ahogyan összejövök az Általános Iskolás osztálytársammal. Sokszor gondolkodtam rajta. Megálmodtam. Nem szerettem volna felkelni. Minden este próbáltam koncentrálni, magam elé idézni ismét a korábbi álmot, hátha megint azt álmodom.

Eltelt 1,5 év, elkezdtem edzeni és úgy döntöttem, hogy nem várok az álomra, hanem megvalósítom.

Szert tettem egy baráti társaságra és az egyik nyári kiruccanásnál összejöttem életem párjával és már egy ideje együtt vagyunk. Azóta nem is szeretnék ilyet álmodni. :)