Szabad lélek vagyok vagy lelkileg instabil? 25/L

Ez semmiképp sem baj, ha egyébként megállod a helyed a világban. Nagyon fontos dolgot kapisgálsz, és ha tovább tudsz így élni teljesen fel fogsz ébredni az egoisztikus tudatállapotból. A titok annyi, hogy nincsen személy, egyáltalán. Ezek csak illúziók amikkel azonosulunk, vagy amiként másokat azonosítunk. A jelenlegi társadalomban ez elég sok szenvedést is okoz, mivel mi már úgy születünk, hogy kapunk egy személyazonosságot, elneveznek xy-nak, formálgatnak, alakítgatnak, aztán mire felnőtt vagy létezni sem tudsz az énképed nélkül. Habár a világban semmi sem állandó, minden folyamatosan változik, beleértve a testünket ami hét évente teljesen kicserélődik, mégis fenntartunk egy illúziót ami saját magát állandónak tartja. A vicc az egészben az, hogy mindenki tisztába van azzal is, hogy idővel még a véleményünk is változik egy adott dologról, a gondolataink is változnak, akár az egész tudattartalmunk folyamatosan változik. De mégis képesek vagyunk halálosan megsértődni, ha a mi véleményünktől eltérő véleményt tapasztalunk. Jó, mondjuk én pont nem. Én a 28 éves férfi alteregód vagyok. Nem is igazán tervezek előre, a tapasztalat azt mutatja, hogy az élet csak történésekből és azokra adott reakciókból álló spontán megnyilvánulás. Nyilván ez az én véleményem és nem ez a normális (ahogy a tiéd sem). Mivelhogy normális minden korban és társadalomban az, amit a többség általánosan elfogad. A középkorban például normális volt a boszorkányégetés. Tehát az nem jó támpont, hogy mi normális. Én azt mondom, hogy ezzel a szemlélettel tudunk úgy élni a világban, hogy nem ártunk senkinek. A lényeg pedig ennyi, élni és élni hagyni. Vannak olyan napjaim, amikor egész nap meditálok, nem fáj ez senkinek.