Hogy tudnék olyan embert találni, amilyen én vagyok? 19/F

Sokféle embert megismertem már életem során, és van 1-2 kifejezetten értelmes haverom is, de még mindig nem találtam olyat, aki egy kicsit is hasonlítana rám.

Itt konkrét jellembeli tulajdonságokra gondolok. Nálam ez abból áll, hogy őszinte és objektív vagyok, és minden konfliktust és vitát az igazság mint legfőbb szempont szerint oldok meg. Csak mert általában minden vita tartalmaz legalább egy minimális személyeskedést, már ha nem megy át teljesen abba, és teljesen oda nem illő dolgokra térnek ki benne az emberek. Még a haverjaim is felhozzák időnként, hogy "mért és te miben vagy jobb, mint ez meg ez", stb aztán nekem kell őket emlékeztetni, hogy ennek semmi köze a vitához.

Aztán még ott van, hogy szeretek elszakadni az élettől, de nem úgy, hogy elkezdek filózgatni a létezésről, vagy bármi spirituális dologról, nehéz igazából megfogalmazni, de sokszor teljesen úgy állok az élethez, hogy semminek sincs tétje, és teljesen elvesztem az érdeklődésem a hétköznapi, meg mindenféle közéleti dolgokhoz. Nincsenek elveim, nyitott vagyok mindenre, ugyanakkor nagyon sok minden nem érdekel. Nem szeretem a sulit, nem szeretnék továbbtanulni, sem pedig munkával tölteni a hátralévő életemet, mert mindig úgy érzem, túl rövid az élet ehhez az egészhez.

A suliban sokan ismernek, mert számtalan értelmetlen dolgot mondok, vagy csinálok, többek közt emiatt a tét-nélküliség érzet miatt is bárkihez szívesen odamegyek, és sokakat lefárasztok mind órán, mind szünetekben. Igazából azért csinálom, mert unatkozok, és csak így tudom úgymond elviselni a sulit, de ezek amolyan kulturált trollkodások, amikor semmi rosszat nem mondok, de semmi értelmeset sem. Amúgy meg általában a normális oldalam is megmutatkozik, tehát nincs is ezzel semmi baj, egyszerűen nem találtam még olyan embert a suliban, akivel jól el tudnék beszélgetni.

Nem szoktam bulizni, mostanság kocsmázni se, mert nincs kivel, pár éve benne voltam egy társaságban, de úgy érzem kinőttem belőle, túl érettnek érzem magam hozzájuk, vagy lehet csak simán mások vagyunk. Nehéz belőnöm, hogy igazából mi érdekel, mert nem nagyon van ilyen. Habár legtöbb időt gép előtt töltöm, nem nagyon játszom semmivel, egyedül ezzel a Hearthstone nevű kártyajátékkal, filmeket szoktam még nézni, de úgy amúgy nem csinálok semmi értelmeset.

Csak azért írtam ezeket le, hogy lássátok, nincs könnyű dolgom, meg hogy legyen valami kiindulási alap, de tényleg úgy érzem, hogy szükségem lenne egy bármilyen társra, vagy haverra, aki ilyen, és van annyira tudatos (mármint olyan szinten, vagy olyan módon), mint én. Nem tartom amúgy magam kifejezetten értelmesnek, vagy okosnak, sőt sokkal szívesebben lennék egy azok közül, akiknek a társaságából kiléptem, mert úgy érzem, ők jobban élvezik az életet, amiben szerintem, ha nem is csak ez, de legfőképp ez számít. Nem szeretnék amúgy olyan választ kapni, hogy "Én ilyen vagyok, írj rám", stb hanem konkrét útját, módját annak, hogy tegyek szert ilyen emberre. Nyilván egy buliban pl nem lehet, hisz ha én se járok bulizni, akkor ő se lehet olyan. Járok egyébként értelmiségi körökbe, ilyen előadás szerűségre, de az megint más, ott a közönség inkább prolikból áll és amúgy sem az én korosztályom, meg nem is nagyon tudok így random elkezdeni beszélgetni idegenekkel, ami szintén kissé nehézzé teheti ezt az egészet, de ez most mellékes.