Ti találkoztatok már olyan emberrel aki az egyik munkahelyén rosszul teljesített, de miután munkahelyet váltott utána elégedettek voltak vele a felettesei és ő az életével?
A mostani munkahelyemen nagyon nem érzem jól magamat. Nem szeretem amit csinálok és nem is vagyok jó benne. Nyáron áthelyeztek egy másik könyvvizsgálói csapatba, de itt se megy igazán. Az új főnököm nem bízik bennem. A kollégáimmal való kapcsolatom semlegesnek mondható, illetve enyhén ellenséges és érzem, hogy lenéznek. Én se szeretem őket. Sajnos is hibát hibára halmazok. Nem akarok így élni.
Úgy érzem mindenre alkalmatlan vagyok hiába váltanék munkahelyet ott hibát hibára halmoznék.
Egyedül vagyok ebben a gonosz világban.
Nekem sokat jelent, hogy milyen a közeg.
Attól függ, milyen típus vagy. Van olyan gyerek, aki ha fára mászik, attól lesz benne ügyesebb, ha azt mondják neki: "úgyis leesel!" - és annál jobban megy neki, mert bizonyítani akar. Van aki ha ezt hallja, egyből le is esik, mert neki meg arra van szüksége, hogy azt hallja: "meg tudod csinálni".
ismerek ilyet, saját magamat,
az előző munkahelyemen a főnököm utált, csináltam, tűrtem, aztán egyszer az egyik részfolyamatból ki kellett keresni egy terméket - kamionokat rakodtunk - és az ő főnöke közölte, hogy keressük ki, nem találtuk, volt nagy baj, hogy milyen béna vagyok, aztán, rá 10 percre mégis megtaláltuk, és ez a főnököm aki egyébként utált - enemg is meglepve - közölte az ő főnökével, hogy lám lám azért rám lehet bízni ezt azt, és emeljenek ki ebből a munkafázisból. ennek már sok sok éve.
A tanácsom a következő:
kérdéssel kezdődik: egyáltalán nem szereted amit csinálsz, vagy csak a körülmények miatt nem szereted?! ez lényeges kérdés, mert megoldás lehet ha zsebrerakod őket, megmutatod, hogy Te vagy a legjobb, képzed magad benne, odafigyelsz és az átlagosnál is szorgalmasabb vagy. Egyébként a legtöbben irodai környezetben abban nem bíznak, aki magában sem bízik és a mondandója bizonytalanságot surgároz. Ez főként ha rákérdeznek egy két dologra, akkor derül ki igazán.
Két dolgot tehetsz:
- otthagyod az egészet és váltasz valami teljesen másra, itt később bűntudatod lehet, hogy feladtad stb, de igazából ez olyan mint a párkapcsolat, ha rossz és szenvedsz tőle, akkor inkább legyél egyedül és attól szenvedj, mert ott még érhet boldogság, de egy rossz kapcsolatban ami már a végét járja és rohad, és menthetetlen is, ott már nem nagyon
- képzed megad, odateszed magad és megmutatod, hogy érsz annyit, mint mások, Neked is van kezed, fejed, agyad, szemed és nem vagy különb másoknál, egy helyen lehetsz gyengébb, de szerencsére ezen lehet javítani, a kitartás és szorgalom rész az!
Nézd, én pl totál nem vagyok jó arc, senki nem kedvel igazán, viszont munkában egy sztahanov állat vagyok, és ezért el is ismernek, és nekemez elég. Nem kell, hogy szeressenek, nem kell, hogy érdekelje őket az életem, mert engem sem érdekel az övék, bírom őket, elviseljük egymást, és ennyi. Van akivel jobban, van akivel kevésbé, különbözőek vagyunk, dolgozni meg mindenkine szükséges ha meg akar élni :-)
nem utálom őket, csak nem vagyok kíváncsi az életükre, de az sem zavar - pont emiatt- hogy ők sem kivácsiak az enyémre. TEljesen rendben van ez így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!