Vannak még rajtam kívül nagyon zárkózott emberek? Milyen hatással van ez a szociális helyzetetekre és a párkapcsolataitokra?

Naná, hogy rossz hatással van. Hiszen ha zárkózott vagy, nem fogsz megismerkedni egy csomó emberrel, aki saját személyében vagy a barátai, ismerősei által potenciális neked való társak lehetnének.

A világ tele van zárkózott emberekkel, akik egymásra vágynak, de nem ismerik egymást, nem is mernek egymáshoz közeledni.

Valamit tenni kell ez ellen, erőltetni kell, keresni kell az olyan programokat, ahová ismeretlenül is elmehetsz, és muszáj interakcióba lépni más emberekkel, akik nem a közvetlen családod és munkatársaid. Pl. klubok, tanfolyamok, kisebb kulturális rendezvények, ahol a bensőségesebb hangulat miatt lehetőség van a személyesebb interakciókra. Az ember társas lény, minél több az ismerősöd, annál erősebb vagy, és annál nagyobb az esélye, hogy igazi társra is találsz!

Ha az anonimitásba burkolózhatunk, lehetek őszinte. Kevés ismerősöm van, még kevesebb barátom. A szerelmi kapcsolatokat sem halmozom, és általában hosszabb idő telik el kettő között. Élőszóban nehezen ismerkedek, ezért inkább levelezni szoktam. A kapcsolataimra, azt hiszem, nincs különösebb hatással. Az egyedüllétet azonban, mint egy előttem szóló mondta, szintén igénylem. Kell saját idő az agyalásra, az élmények megemésztésére. Lehet zárkózottként élni, bár az emberi kapcsolatok szempontjából nem éppen könnyű.

Cserébe viszont némiképp kárpótol minket a benső világunk gazdagsága. : )

30 F, INTJ

Vannak.

Mind a szociális illetve párkapcsolatra alapvetően rossz hatással van.

Nem rossz dolog néha egyedül lenni. Azonban egy idő után máshogy nem is tudsz majd lenni. Magamon vettem észre,hogy már nem azért nem akarok társaságba menni vagy ismerkedni mert zárkózott vagyok,hanem azért mert már nincs ingerenciám rá. Előbb eszembe jut a tény,hogy alkalmazkodnom kéne megszokni a másik rigolyáit és én már erre nem akarok időt sem erőforrást pazarolni.

Félreértés ne essék volt életem 2x majdnem meg is nősültem,de ma már egyáltalán nem érdekel a dolog.

Szociális szempontból jó munkám van és sok ismerősöm a munkahelyen,de ahogy kilépek a munkahelyem kapuján ott meg is szakad ez a dolog. Lekerül a szociális maszk és örülök hogy végre egyedül lehetek nem kell az abszurd és mű világban megfelelnem másoknak nincs az a rossz érzésem,hogy : "Rossz helyen vagyok rossz időben."

Szóval fiatalon szerintem ezen érdemes változtatni,ha tudsz.

Magam sem értem a társadalmat és a benne lévő embereket. Olyan dolgok foglalkoztatják és szórakoztatják Őket amire én nem szánnék 1-2 mondatnál többet és nekem 1000 olyan dolog van amire Ők nem tudnak 1-2 mondatnál többet hozzáfűzni,de csak azért mert Őket az egyáltalán nem is érdekli sőt a legtöbb dologról azt se tudják,hogy létezik. Azonban 1 kutyagumiba lépésen vagy a pincérnő kilógó tangáján még 2 hét múlva is vihognak.

" Boldogok a lelki szegények,

mert övék a mennyek országa."

Azt hiszem ez jó vég szó mindenki értelmezze ahogy tudja.

Én nem vagyok hívő.

34,F,Bp

19 évesen én is túl komolynak gondoltam magam, az iskolában kevés barátnőm volt. Egyetemre akartam menni. Párkapcsolat szempontjából arra gondoltam, hogy ott majd lehetőségem lesz ismerkedni. Sokat tanultam, hogy megtartsam a helyem. Bár nyitottam voltam és barátságosnak tűntem, nem igazán gondolkodtam el azon, hogyha családos életet szeretnék akkor legalább ismerkednem kellene. Nem föltétlenül randizgatni, de ismerkedni, többet barátkozni.

Az évek gyorsan elteltek, aztán a munkám elzárt. Én ugyanis a munkahelyemen laktam.

Aztán azon vettem észre, hogy a munkahelyemen csak egy alkatrész vagyok, amit ki lehet cserélni.

A kapcsolataim ápolását pedig nagyon elhanyagoltam. Még a családommal is.

Szóval, kedves kérdező. Te egy nagyon okos személy vagy, hogy ilyen kérdéseket teszel fel. Időben vagy megtalálni a választ. Gondolkodj azon, hogy mi a fontos neked és fejleszd magad az irányba.

Nekem is gondolkodnom kellett volna és legalább egy lelki vezetővel beszélgetnem erről.

Talán én észre sem vettem magamon, csak utólag.

26 L / E