Mi az életcélja annak, aki nem akar gyereket?

Egyáltalán nem "divat", régen is sokan gondolták így, csak belekényszerültek a "rendes" kerékvágásba mert kötelező volt házasodni, fogamzásgátló meg nem volt. Éppen eleget hallottam erről a nagyszüleimtől.

"Ha neked korlátlan anyagi lehetőségeid lennének, és tökéletes stabil párod, akkor akarnál gyereket? Ha nem, akkor miért?"

1. Mert egyszerűen semmiféle racionális okot nem találok a gyerekvállalás mellett.

2. Nem szeretem a gyerekeket, de a család nevű kötelező jópofis együttélési formát se.

Az élet - gyerekkel vagy anélkül - de értelmetlen.

Mindenkinek magának kell "értelmet" találnia, ha már mindenáron akar valamit.

Jó pár előttem szólóhoz csatlakozva: Soha nem is akartam gyereket! Óvodás koromban kérdezgették a felnőttek - fene tudja, hogy miért -, hogy "Na, és szeretnél-e kistesót?" Én meg minden alkalommal döbbenten válaszoltam, hogy "Dehogy akarok!"..... Szóval már ovis koromban is irtóztam a gyerekektől és ez mit sem változott 31 éves koromra. Ne adják a kezembe, nem akarom megfogni, nem cuki, ahogy csorog a nyála és a taknya, viszont cserébe rettentően irritáló, mikor bőg! Valószínűleg visítva, lobogó hajjal rohannék abortuszra, ha bármikor kiderülne, hogy terhes lettem (nyilván ilyen nem lesz, mert ésszel élő emberként a megelőzés híve vagyok).

Az életem egyáltalán nem céltalan! Szabadidőmben állatokat képzek ki, nekem is van kettő, ami elég időigényes. Szeretek tanulni és mindenfélét alkotni (így lehet egy komolyzenei, egy iparművészeti és egy mérnök diplomám is - igen, diákhittyóból éltem 10 évig, meg a magántanítványaimból), jelenleg állatviselkedéstant tanulok levelező szakon. Szeretek utazgatni, de az állataimat nem lehet 2 napnál tovább egyedül hagyni, szóval nem megyek messzire az otthonomtól. Az éltem hosszabb távú céljai között szerepel, hogy továbbra is dolgozzak (szeretem a munkámat) és, hogy mellette legyen szabadidőm.

Gondolom látszik, hogy a gyerek mellett egy érv se szól, viszont minden mást ütne, amit szeretek az életemben! Továbbá teljesen hiányoznak belőlem az anyai ösztönök és én ennek határozottan örülök! Ez vagyok én, így vagyok kerek egész!

1. Nincs lakásom és nem is akarok.

2. Nincs párom.

3. Nincs munkám és nem is akarok.

Gyerek?

1. Hova?

2. Kitől?

3. Miből?

A hippik egyébként sem túl jó anyák. Sátor szomszédom volt hónapokig egy hippi anyuka...

A gyereke mindennap hajnali 6-kor ébresztette közeli szomszédait, mert amíg ki nem vitte a szabadba hisztizett, hogy: "Anyaaaaaaa!!!!!!"

Sosem akartam gyereket igazán és most sem akarok.Volt barátnőm sem akart.(Ő még annyira sem,mint én.)Jelen pillanatban pedig nincsen barátnőm,így még kevesebb esély van arra,hogy legyen utódom.Az alkalmi kapcsolatokat meg már néhány éve kerülöm...(Nem csak a betegségek miatt,hanem nem kívánt terhesség miatt is.)

Én a munkámnak élek,meg a haveroknak. :)

Egyébként,ha nyugati életszínvonalban élnék és lenne ismét egy nő az életemben,akivel kölcsönös szerelem alakulna ki,akkor lehet változna a hozzáállásom 1-2 dolgon.

29/F

Nem csak a szaporodás lehet valakinek az életcélja. Ez rendben van az állatvilágban, de gondolkodó emberi lényeknél irtó gáz, ha csak az ösztönök irányítják. Neked az miért fáj, ha más nem ezt az utat választja, nem áll be a sorba? Nem mindegy neked?

Az én életcélom például végtelenül egyszerű: Élvezni akarom az életet, és nem érzem szükségét hogy ehhez mindenképp gyerekeket potyogtassak, mert nincs rájuk szükségem a boldog élethez.

Többek közt élvezni akarom a férjemmel töltött időt, a kutyáinkkal, a szabadsággal, kötetlenséggel együtt amit a gyerek nélküli lét jelent, élvezem a munkámat, a hobbimat és a többi dolgot amit szabadidőmben csinálni szeretek. Elfoglalom magam, soha életemben nem unatkoztam egy percet sem. Nem vágyom gyerekre, nem hiányzik az életemből.

Nem gondolom, hogy mindenáron a nyakamba kellene vennem egy olyan terhet, ami az örömök mellett sok stresszel, plusz problémákkal jár, háttérbe kell szorítani miatta a párkapcsolatot (ez elkerülhetetlen, még akkor is, ha csak átmenetileg van ez), nekünk így jó. Valamint ez a dolog nem kötelező, csak egy választható lehetőség. Ha sok sok pénzem lenne, spórolnék is természetesen, a többit meg elköltenénk magunkra. Nagy házat vennénk, több kutyát fogadnék be, medencét csináltatnék, és egy hatalmas házi könyvtárat:)

Világ életemben magasról leszartam a divatot, nem pont a gyerekvállalás témájában fog elkezdeni érdekelni:)