Valaki megmondaná hogy ha én egy udvarias őszinte hölgy vagyok akkor a férfi kollégák miért szórakoznak rajtam és bunkók velem? Van hogy hozzám se szólnak, másrészt van hogy kérdeznek valamit de igazából nem is érdekli őket a válasz.

Ez jó, egyrészt tedd fel magadnak a kérdést, hogy van-e értelme felhúzni magad rajtuk?! Ha ezen túl vagy. És a válasz, hogy nincs, akkor pedig az önbizalmadat kéne oda felfejleszteni, hogy könnyűszerrel, okosan lereagáld ezeket a beszólásokat.

A kérdésed, nem azt kapjuk vissza, amit adunk?! - nem, nézz körül az életben, szerinted igen?! Tudod önzetlen és tiszta jóság nem létezik, azért nem, mert aki ezt állítja az hazudik, méghozzá azért, mert feltétel nélküli szeretet sincsen, ha valaki ezt megkapja az megcsömörlik tőle, és nem értékeli igazán, és elzüllik. Vagyis jónak lenni másokkal azért, hogy veled is jók legyenek, igazából elég nagy önzőség. Mint ahogy szeretni sem kell, senkit semmikor! Rendesen viselkedni lehet, de szeretni nem kell. Van kollégám akit kifejezetten utálok, de normális vagyok vele, nem azért, hogy szeressen, egyszerűen a gyűlölet teher, és felemészti az ember életét, másrészt a gyülölet negatív előjellel tudlajdonképpen szeretet, ami energiába kerül, de nekem van számomra nem szimpatikus emberre ennnyi energiám feleslegesen? Persze, hogy nincs.

És tényleg mindig jó vagy másokhoz, vagy csak úgy hiszed?!

Amúgy sok ember azért csinálja ezt másokkal, amit Veled is tettek, mert feszegetik a határokat, hogy meddig mehetnek el nálad, viszont a kréta a Te kezedben van, neked lenne célszerű meghúzni a vonalat, hogy csak eddig, és nem tovább!