Mikor mondhatjuk el valakiről, hogy ismerjük? És mikor mondhatjuk el, hogy ismerjük magunkat?
Szerintem soha nem mondhatjuk,hogy teljesen ismerjük a másikat. És a magunk megismerése is egy életen át tart.
Az életünk egy felfedező túra.
De azért van egy határ,amikor már tisztában vagyunk az alapvető értékeinkkel és a gyengeségeinkkel is, és egyre tudatosabban figyelünk önmagunkra, tetteink kordában tartására. Másoktól már nem függünk, kontroll alatt tudjuk tartani az érzéseinket, félelmeinket. Ez egyfajta lelki-érzelmi érettség, érzelmi intelligencia. Abszolút tanulható, fejleszthető.
A másik megismerése is folyamatos - de önmagunk elfogadása, szeretete nélkül nem igazán lehetséges.
Azt gondolom, a gyengeségek, hibák fel- és elismerésével és elfogadásával kezdődik mindkét helyzetben. És nagyon fontos emellett a folytonos keresése és elismerése az emberi értékeknek, a pozitív dolgoknak, tulajdonságoknak.
Mikor bevégeztetett!
Addig minden változik.
Egyszóval: SOHA.
tantótanuló valahogy ezt én is így gondoltam ahogy te most leírtad, csak valahogy elfogott egy érzés hogy nem tudom saját magam feltérképezni és amíg nem tudom magamat addig szerintem a körülöttem lévőket se tudom :) köszi a választ jó kis elmélkedés :)
Imitome köszi de most még nem akarok bevégeztetni csak azért, hogy megismerjem magam :) :D de köszi a válaszod értékelem
Jó könyvek vannak ebben a témában. Személyiségtípusokról,szeretetnyelvekről.pl.Florance Littauer: személyiségünk rejtett tartalékai.
Biblia (újszövetség, Zsoltárok, példabeszédek, prédikátor) - napi 2-3perc
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!