Szociopata, vagy mi vagyok? (bővebben lent)
Figyelt kérdés
Mindig is egy empatikus, jószívű ember voltam körülbelül 15 éves koromig, viszonylag egy "átlagos" srác, igaz mindig különc voltam, de lelkileg rendben voltam, azt leszámítva, hogy extra félénk voltam. Jelen pillanatban már ott tartok, hogy szó szerint semmit nem érzek, egy két érzelmen kívül. A megmaradt érzelmeim a gátlásosság (de ez is változó, inkább szorongásnak nevezném), és valamiféle megfelelési kényszer/kisebbségi komplexust, lelkiismeretfurdalást is érzek. Na ezt leszámítva kb semmi érzelmem nincs, de ezt úgy kell érteni, hogy nem foglalkozom semmivel. Tehát ha összetörik a kocsim, meglopnak, bevernek egyet, beszólnak, abszolult nem idegesít, nem jelenik meg bennem semmi. Szeretet hiányt érzek, viszont manapság egyre többet manipulálok mindenkit, profin hazudom, brutál profin, megnyerő tudok lenni, tudok hitelesen mosolyogni, és jó humorom van, de az az igazság, hogy minden egyes mosolyom hazugság, akkor sem érzek semmit, a humorom csak a kreativitásomnak köszönhető, de sosem nevetek. 3 éve nevettem utoljára ami tényleg valódi röhögés volt, maximum mosolyogni szoktam, de az is ritka. Az emberek is hidegen hagynak, és egyik pillanatban érzek empátiát, de van amikor teljesen húsként kezelem az embereket. De utána olvastam, és a szocihopata és pszichopata leírás nem igaz rám, mert én stresszelek, alapvetően parás ember voltam régen és mindig is, szorongok, depressziós is voltam, DE karizmatikus vagyok, profin manipulálok, egy online játékban 100 embert loptam meg körülbelül, és tudom kontrollálni, hogy ne érezzek semmit, miután átvertem őket. Úgy érzem, mintha lenne a régi "jó énem", és itt lenne ez a másik is. Nem vagyok skizofrén, ez csak egyfajta olyan érzés, mintha kettő személyiségem lenne egyszerre meghasadás nélkül. Mindig is extra különc voltam, és magasabb is volt az IQ-m, és az EQ-m is, az átlagnál, mégis úgy érzem magam, mint aki az antiszociális+félig szociopata állapot és a sima emberi állapot között van. Ötlet? Nem tudom pontosan mi ez. Ha a legpontosabban szeretném leírni magam, akkor nem érzek semmi pozitívat, csak a "céljaim" vagy pillanatnyi vágyaim érdekében manipulálom profin az embereket, néha füllentek is, vagyis hát elég gyakran, de az mindig megállja a helyét nagyjából, csak lehet eltúlzom a dolgokat, de érzek szorongást, félelmet, szeretet hiányt, lelkiismeret furdalást, de ugye aki érez ilyesmit, az elvileg nem lehet szociopata. Karizmatikus is vagyok. Az igazi személyiségemet senki sem ismeri, mert azt mutatom, amit látni akarnak, azért, hogy így nyerő pozícióba kerüljek. Tudom nárcisztikusan hangzik, de a memóriám is olyan szinten túlfejlett, hogy karakterre pontosan megjegyzem, hogy kinek mit mondtam valamivel kapcsolatban, és ha kétely támadna valakiben, vagy olyan kérdést tesz fel, ami teljesen váratlan, és lebukhatnék, 3 másodpercen belül kitalálok egy kreatív választ, ami összehangolja a valósággal a hazugságot. Csak egy példa. Alapvetően régen sosem hazudtam senkinek, rendes voltam. Most csak annnyi, hogy nem érzek semmit, de a negatív érzelmek maradtak, és manipulálom az embereket, és ami vicces, hogy engem semmi nem idegesít, ami másokat igen, de ami engem idegesít, az az átlag embert nem. Tehát pl széttudom verni idegbetegen az asztalt, ha nem megy valami 8. alkalommal sem, de ha valaki beverne egyet, vagy eltöri a laptopom, vagy bármi ilyesmi, semmit nem éreznék. Ha mondanak egy nagyon jó viccet, semmit nem érzek. Ha nézek egy eséses, vagy "ne röhögd el magad" videót, nem is mosolygom. Ha látok az utcán embereket, lenézem a társadalom 99,9 százalékát, és már empátiát is ritkán érzek, ennek ellenére lelkiismeretfurdalásom van ok nélkül néha, megfelelési kényszer, és szorongás. Kíváncsi vagyok bárkinek van-e tippe, hogy mi van velem. Nincs tini depresszióm, nem akarok magamra aggatni semmilyen szociopata jellemzőt, mert az "menő", konkrétan nem érdekel senki elismerése, vagy leszidása. Csak a diagnózisom érdekelne, hátha valakinek van ötlete. Értelmiségi kategóriába sorolnám magam, de mondjuk nem ütöm meg Puzsér Róbertet szókincs és intelligencia szintjén, de az "átlagos" embereket jócskán meghaladom. Ötlet?2016. okt. 28. 02:52
11/14 A kérdező kommentje:
Nem hiszek a párkapcsolatban, nem fejtem ki, hogy miért, de totálisan nem hiszek benne, az elveim miatt sem. Nem bízom az emberekben, azt vettem észre, hogy a társadalom totálisan elveszítette az empátiát. Tegyük fel mind ez nem érdekelne, akkor sincs kedvem már kb semmihez, nem motivál semmi.
2016. okt. 30. 12:06
12/14 anonim válasza:
Bölcsebb vagy annnál, hogy valaki megszeressen? Ennek semmi értelme. Nem kell feltétlen párkapcsolatra gondolni, lehet barát, vagy akárki. Vegyünk engem. Nekem sincs sok ember, aki igazán ismer, de van egy pár. Testvéreim, anyukám, pár jó barátom, ennyi. Eszembe nem jut, hogy az emberekből kihalt az empátia. A helyzet összességében tényleg nem a legjobb, nagyon sok a boldogtalan, buta ember. De én mégis itt vagyok és nem vagyok egyedül. Szerencsés vagyok? Meglehet. El nem tudom képzelni, mit csinálnék, ha ezek az emberek nem léteznének. De neked mi a véleményed erről, rólam? Mi másnak van értelme, mint igazi emberi kapcsolatoknak?
13/14 anonim válasza:
Egy kiégett egoista vagy.
Azt jól teszed, ha lenézed a társadalom 99%-át, csak magadat felejted ki belőle. Az egód a legnagyobb ellenséged, ha az is kiégne belőled, akkor már érzékelhető módon eltérnél az átlagtól. Így még mindig csak velük fetrengsz a gödörben, annyi különbséggel, hogy te nagyobb ütemben mélyíted a gödröt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!