Szerintetek nagyon gyerekes vagyok a koromhoz képest?

Kicsit több mint 2 hét múlva leszek 17, ami már csak egy évnyire van a 18-tól. Nem tudom hogyan kellene viselkednem, mert annyira gyerekesnek és sokszor haszontalannak érzem magam, amíg sok korombeli már teljesen független, nem a szüleivel lakik, bevásárol, főz magának és hasonlók.

A szüleimtől sokszor megkapom hogy semmit nem csinálok, bezzeg ők az én koromban... De hogy is csinálhatnék? Anyám a konyha közelébe se enged, most is lassan 17 éves koromban. Lesz egy pár szabad napom szünetben és megkértem anyát hogy segítene-e megtanulni főzni, vagy ha nem akar akor kipróbálhatnék-e egy receptet egyedül, mire teljesen kiakadt hogy szó sem lehet róla hogy rendetlenséget csináljak, és "felgyújtsam a konyhát." Ami azért röhejes mert gyógyszerésznek tanulok és olyan dolgokat csináltam már laboron hogy szerintem a főzéssel sem gyűlne meg a bajom.Ugyanez a helyzet a mosással, bevásárlással, semmit nem enged hogy egyedül csináljak, van hogy azt sem akarja hogy magamnak szedjem ki a tálba a levest, az idegeimre megy ezzel, úgy bánik velem mint egy kisgyerekkel.

Viszont amikor volt valami bajom (nőgyógyász, szemészet vagy bármilyen orvos) akkor magamnak intéztem mert általában mindenre csak legyintenek hogy nem fontos, így pl.arról sem tudtak amikor elmentem nőgyógyászhoz tavaly. A többi orvosról tudnak csak nem érdekli őket.

Egyébként jó jegyeim vannak, és egyetemre is akarok menni, viszont sokan már dolgoznak is a koromban, de errefelé nincs munka, max csak protekcióval tudnék bekerülni nyári munkára is de nincsenek olyan ismeretségei köreim:/

És mivel kisebb településen élek így a barátaimmal se tudok sűrűn találkozni mert messze laknak, és pont ezért sokszor teljesen tehetetlennek érzem magam, például hétvégéken amikor van hogy csak itthon ülök és olvasgatok, annyira feleslegesnem érzem magam olyankor:(

Ti az én koromban miket csináltatok meg otthon?

Meg ami még a kérdéshez kapcsolódik, elég nagy a fantáziám gondolom azért mert rengeteg könyvet kiolvastam már, és ez van hogy jól jön, főleg mert így nem csak olvasni de írni is szeretek, viszont néha nagyon gyerekesnek érzem hogy olyan fantáziám van mint egy gyereknek.

És amíg sok korombeli bulizik, fiúzik, tapasztalatokat gyűjt, addig nekem szinte semmi tapasztalatom sincs, a szüleim sosem engedték hogy bármelyik barátnőmnél is ott aludjak, fiúm se volt még soha és még barátokkal sosem szerveztünk egy naposnál hosszabb programot, mondjuk egy kirándulást valahová.(jövő nyárra már vannak terveinm de nem tudom hogy lesz-e belőle valami)

Utálom hogy egyáltalán nem vagyok független, szeretnék kevésbé függeni a szüleimtől de van egy olyan érzésem hogy egyetemig ez így fog menni:(

Mit csináljak?

Nagyon gyerekes dolog hogy pl.még a mosógépet sem tudom elindítani egyedül?