Én lennék a hibás? Rosszul értelmezem a dolgokat magam körül?

Már jó ideje úgy érzem magam, mint egy lelki moslékos, akinek mindenki elmondja a gondját, baját. Tény, hogy türelmesen végig hallgatok mindenkit, ha tudok tanácsot adok, és lehet úgy fest, hogy velem minden rendben, de mégis belül lassan ezernyi darabra török. Úgy érzem, mintha mindenki bűnbakja lennék. Mintha, csak egy lábtörlőnek használna mindenki. Mindenki nekem panaszkodik, de én sosem mondom el senkinek, hogy mi bánt, ha pedig megpróbálnám senki sem hallgat végig. Már úgy vagyok vele, hogy inkább magamban tartom, de érzem, hogy lassan belülről folyt meg a bánat. Mit tehetnék ilyenkor? Ne beszéljek a dolgaimról senkinek, és tegyek, úgy mintha minden a legnagyobb rendben lenne velem?