Mit tegyek hogy ne utaljam magam ennyire?

Utalom magam mert duci vagyok, nem tetszem magamnak, eddigi életemet végig kísértek a sertések, bántások, folyamatosan magamat emésztem, már leszoktam egyszer a vagdosásról de most nagyon hiányzik. Kaptam egy hatalmas esélyt az élettől de most se vagyok boldog és azon rágódom hogy jól döntöttem e. 18 evésen meg senkim se volt, a múltamból csak rossz emlékeim vannak. Büszke vagyok arra amit eddig elértem mert senki nem hitt bennem és meg többet el akarok érni de ugyanakkor utalom magad. Mikor tükörbe nézek akkor egy olyan ember néz vissza aki sosem lesz elég jó, senkinek, magának se, utalom hogy vagyok, de ugyanakkor tudom hogy egyszer sokra viszem majd de nem így akarom, boldogan akarok többé válni és jobb lenni. Elhatároztam magam, hogy holnaptól koplalok, nem fogok enni ami egy fokkal jobb a vagdosásnál és így elvonja róla a figyelmem így azt talán nem kezdem újra, de nem tudom. Egyszerűen senki sincs akivel meg tudnám beszélni a múltam csalódásait, senkinek nem mondtam soha de előttem ott vannak a képek és van egy barátnőm, aki elítél dolgokat és nem ért dolgokat neki ezeket nem tudnám elmondani, másnak se. Csak magamnak ami nem jó. Nem is tudom már valójában hol járok, mindegy csak szeretnék eltűnni. L