Megéri így élni?
22 éves vagyok és nem látom, hogy bármi értelme is lenne az életemnek, hogy megéri szenvednem a nagy semmiért.
Először is, egy rakás szerencsétlenség vagyok. Nem értek igazán semmihez, elméleti dolgokban nagyon jó vagyok, viszont a gyakorlatban totálisan béna, ezerszer kell megmutatni mindent és még akkor is elbaltázom a legalapvetőbb műveleteket is. Mégis milyen értelmes munkát kaphatnék így?
Már eleve rosszul döntöttem az életemet meghatározó pillanatokban, olyan szakot tanultam ki az egyetemen, amire igazából semmi kereslet nincs. Viszont ez volt kb. az egyetlen ami valamennyire érdekelt és volt is rá esély, hogy el tudom végezni, azt is hozzá kell tennem.
A lelkiállapotom teljesen romokban hever, semmihez nincs kedvem, csak tengődök egész nap jó ideje. Nincs ami motiválna azért, hogy ez ne így legyen. A szüleim azzal jönnek, hogy családot kell alapítanom, önálló egzisztenciát teremtenem stb. stb. és ez kellene, hogy motiváljon engem az életemben, főleg ennyi évesen.
Viszont semmilyen szexuális vágy sincs bennem a nők iránt (férfiak iránt főleg nem), őszintén szólva az eddigi tapasztalataim velük kapcsolatban borzalmasan negatívak, nem is vonzódom hozzájuk egyáltalán. Biztosan nem fog ez változni, valami szörnyszülött lehetek akiben nem alakult ki szaporodási vágy. A gyerekeket ki nem állhatom, nekem 100% nem lesz családom a fentebb leírt két tényező - elsősorban az első - miatt, szóval ez a motiváló tényező kilőve.
Az minél jobb egzisztencia sem mozgat meg. Ugye mivel nincs senkim, csak magamra kell költenem, én meg totál igénytelen vagyok. Jogsim nincs, nem is lesz amilyen béna vagyok, kocsira tehát nem kell költenem. Lakhely tekintetében egy kis semmilyen lyuk is megfelel, amiben csak a legalapvetőbb berendezések, szolgáltatások vannak jelen. Ilyen tényezők, hogy minél újabb, drágább és menőbb telefonom, számítógépem, TV-m, ruháim stb. legyen, szintén hidegen hagy, hisz ezt a legtöbb ember, főleg fiatal, a másik nemmel szemben történő "villogásra" használja fel. Nálam meg ugye ez nem szempont.
All in all, én csak arra vágyom, hogy legyen egy szobám amit mondjuk télen fűtenek; esténként meg tudjak tisztálkodni valahol; napi 3-4 alkalommal, nem egy nagy lélegzetű étkezés; valamint egy internet eléréssel rendelkező számítógép, ami előtt verhetem a p**csömet egész nap (nyilván képletesen értve)!
Ja és általános sulis, gimis koromban rengetegek gúnyoltak, cikiztek, sértegettek, bántalmaztak, aminek hatására teljesen gyáva, önbizalomhiányos, depressziós, visszahúzódó kis sz**rkupac lettem.
Az egyetemen pedig durván alkoholfüggővé váltam, ami továbbra is fennáll és az életem egyetlen értelmét adja.
A kerdes cime kicsit idegesito, szerintem te is tudod miert.
Szerintem nem lenne rossz otlet segitseget kerned, es pszihiaterhez/pszihologushoz fordulnod, ez nem kellemetlen abszolut, aki szamara az, annak feltehetoleg nagyon szuk a latokore, igy lenyegtelen a meglatasa ezzel kapcsolatosan, egyebkent meg nem kell tudnia senkinek rola.
Szexualitast illetoen meg szerintem ne stresszeld magad, ha nincs erdeklodes ilyen tekintetben, akkor nincs, lehet, h aszexualis vagy, nem te lennel az elso.
A legfontosabb pedig, h probald meg onmagadat elfogadni, es szeretni, es ne elso sorban a kornyezetednek akarni megfelelni(bizonyos keretek kozott persze)
Roviden ennyi.Sok sikert! :)
Szerintem te is az a fajta vagy, aki egyszerűen lusta dolgozni.
A munka nem azt jelenti még lapátolás esetén se, hogy csak nyomom, majd lesz valami, hanem ott is figyelsz arra, amit csinálsz. Jönnek hozzánk srácok dolgozni, annyit nem lehet rájuk bízni, hogy 10 zsák cementet behozzon a futóról.
Tisztán látszik, hogy az elsőnél még figyel, az ötödiknél meg már azt se tudja mennyinél jár.Nem figyel oda, a keze dolgozik, de az agya máshol jár. Utána meg siránkozik, hogy ennyire béna.Nem béna, csak lusta, próbálja magát teljesen standby módba helyezni xaztán csodálkozik, hogy ha elrontja.
Kicsit kamunak tűnik a kérdés úgyhogy kissé szégyen de nagyrészt engem írtál le. :D
Kivéve hogy nekem van párom és csak mostanában kezd ritkulni a szex mivel semmi energiám nem marad rá meló után. Előtte pedig napi többször is kívántam volna, mondjuk a kívánással most sincs baj, csak épp elalszom...
Végeztem egy értéktelen szakot az egyetemen, ami nem jó semmire. Végeztem egy Okj-t ami nem érdekel de gyakorlat nélkül ezzel is csak minimálbérért dolgozhatok. Úgyhogy eladó vagyok minimálbérért 11 órás munkaidőben.
Állandóan fáradt vagyok, szexuális életem, párkapcsolatom romokban. Szórakozni, sportolni se idő se energia.
A munkatársaim álszent kígyók.
Szeretnék lakást de pénzem nincs rá.
Szeretnék jogsit, autót, még egy nyelvvizsgát de arra sincs pénzem.
Emellett egy szuperérzékeny, bátortalan, örökké csak bántott, pozitív visszajelzés nélküli, magányos ember vagyok.
Mindenki megmondja milyennek kéne lennem, de persze hogy amúgy az nekem mennyire lenne kamu az senkit nem zavar.
Éljem le az életem egy kamu szerepben és akkor legalább nem veszik észre mások hogy én más vagyok. De jó lesz. Ja nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!