Hogyan lábalhatnék ki ebből a helyzetből?

Gyakorlatilag mindent elvesztettem. Csak a párom maradt meg nekem, de már ő sincs olyan közel hozzám. Igazából a kèrdèsem az lenne, hogy ti mit tennètek a helyembe?

Az egèsz törtènet idèn kezdődött, főiskolára járok, alig vártam, hogy elkezdődjön a tanèv, mert dolgoztam egèsz nyáron, s ugyan a munkahelyemen jól èreztem magam, mègis hiányoztak a barátnőim. Kèt lánnyal voltam jóba, velük mindent meg tudtam beszèlni, sokat nevettünk, jól èreztem magam velük. A többiekkel azèrt nem kerültem közelebbi viszonyba, mert ők már a gólyatáborba összeismerkedtek, barátkoztak, kialakították a kis klikkjeiket, ès mire kezdődött a suli, nem nagyon nyitottak mások felè. Szóval akikkel jóba voltam, idèn valahogy megváltoztak. Mondhatnám azt is, hogy èn lettem a harmadik kerèk, de ez rosszabb mert gyakran úgy èrzem, nyiltan ellensègesek velem. Próbálok nem szívbajos lenni, mert igaz hogy elèg èrzèkeny vagyok, de a sokadik ilyen alkalom után már tènyleg borzasztó rosszul esik. Volt, hogy segítsègemet felajánlottam valamibe ès akkor is elèg durván visszautasítottak. Egyre többször hanyagolnak, de ha tènyleg nekik van szüksègük segítsègre, akkor megtalálnak. Lènyeg a lènyeg, hogy mostmár annyira rosszul èrzem magam abba a közegbe, hogy azon gondolkoztam átmegyek levelezőre (most nappalin vagyok) hátha akkor kicsivel jobb lesz. De nem tudom jó ötlet-e ez. Sosem voltak beilleszkedèsi problèmáim, mindig voltak barátaim, de velük kevèsbè tartom a kapcsokatot,szètszèledtek, dolgoznak, megèrtem, h kevès az idejük, nekem is. De nagyon magányosnak èrzem magam. A párom engem okol, mert szerinte túlèrzèkeny vagyok, ès hogy vele is igy viselkedem, ezèrt egyre rosszabb közöttünk a helyzet. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy feszült vagyok a sok stressztől, nincs akinek elmondhatom, mèg kipihenni sem tudom magam, mert folyton suliba vagyok, vagy dolgozom vagy vár itthon a házimunka :( a szüleimmel sem tudok erről beszèlni, mert mikor összeköltöztünk a párommakl nagyon megharagudtak, nem èrtettek ezzel egyet. Mostanra már kicsit megbèkèltek, de akkor sem akarok pont nekik panaszkodni.

Nem tudom mit tehetnèk, hogy oldjam ezt meg, de ez így nagyon rossz ès szinte mindennap sírok a boldogtalanságtól :(