Ezt nem tudom megtanulni az életben. Akkor ilyen maradok?

Szeresd meg önmagad, ez legyen az első, legyen határozott elképzelésed magadról, ismerd magadat, és ne hagyd, hogy bárki letérítsen arról az útról, amin neked kell haladnod! Ha egy veszekedés alkalmából esetleg nem neked van igazad, akkor kérj bocsánatot. Egyszer. Te megtetted, onnan az ő dolga, hoy elfogadja-e vagy sem. Ha téged bántanak meg, magadban bocsáss meg neki, és ereszd el a haragot. Ez a te életed, te éld!

Én is ilyen vagyok.

Hidd el a megbocsátás tanulható! Tapasztalat! Én is mindig olyan emberke voltam, aki azt mondta mindig "fehér ember nem felejt". Aztán rájöttem, hogy semmi értelme nincs ennek az életben! Sőt! Csak hátráltat! Mindig arra törekedj, hogy arról az emberről, akivel rossz emlékeid vannak, próbáld meg felidézni azokat a dolgokat, amik pozitívak benne. És végül arra is gondolj, hogy azok, akik bántanak és fájdalmat okoznak, azért teszik, mert nekik is fáj valami. Inkább állj elé, nyújtsd oda a baráti jobbodat és kérdezd meg: Mi bánt? Arcok mögött próbáld meg felfedezni az embert, a sorsát, az életét. És ne ítélj elsőre, csak akkor, ha nagyon jól ismered az embereket, jó az emberismereted. Eddig ez a másikról szólt. Most viszont magadról: Ne légy nyitott könyv, csak az tud megbántani, akinek felületet adsz rá. Szeretettel fordulj az emberek felé, még akkor is, ha folyamatosan kereszbe tesznek neked. Idővel leszereled, mert rájönnek, Te erősebb vagy és bölcsebb náluk!