Az idő rohamos múlása?

Sokan félnek a felnőttkorral járó felelősségtől. Nem kell tőle félni. Kikerülsz a komfortzónádból, rájössz, hogy alapjában véve csak magadra számíthatsz, és az életedet legfőképpen Te alakítod. Minél több megpróbáltatáson mész át, annál érettebb leszel. A személyiséged is letisztul, és idővel arra is rájössz, hogy mire van szükséged az életben.

Nem kell átlagosnak lenni ahhoz hogy valaki felnőtté váljon. Az élet nem társadalmi sztereotípiákról szól. Sosem tudhatod, hogy mi vár rád, úgyhogy ne hagyd, hogy elkeserítsen a jelen. A múltat pedig sose sirasd, mert akármilyen jónak is tűnt akkor, a jelen tapasztalataival unalmasnak találnád és kínszenvedésként élnéd meg.

Tiéd a döntés szabadsága, és a felelősség terhe. Olykor félelmetes, de egyébként izgalmas. Az idővel nem kell foglalkozni, káros az egészségre. Ne hallgass a környezeted nyomására, mert azok aztán végképp nem tudják neked mire van szükséged. Hallgass a megérzéseidre, és figyelj a szükségleteidre.

Az természetes, hogy egyes dolgok eltűnnek, viszont mindig jönnek helyettük új dolgok. Ezt el kell fogadnod. Amikor először mentél alapiskolába, akkor is biztosan féltél attól, hogy ott mi vár rád. Ma már örömmel gondolsz vissza rá, mert sok jó élményed is volt abból az időszakból. Mindenki fél a változástól, az ismeretlentől. Minden kornak meg van a maga szépsége. Ha nyomaszt a körülötted élő felnőttek világa, hát akkor élj másképp.

A szomorúság és a depresszió a jövő bizonytalanságának az érzéséből fakad. Amíg hátrafelé nézel, nem jutsz előre, legfeljebb megbotlasz. Gondold át a helyzetedet, és készíts egy tervet magadnak, aztán indulj el az úton. A többi majd alakul. Az első lépést neked kell megtenned, az a legfontosabb és egyben a legnehezebb is. Le kell győznöd a félelmeidet.