Utalom magam mert semmire se vagyok jo es mar vagyom a halalra is nagyon most mi lesz?

Szia, nagyon ajánlom neked Anthony De Mello-nak az Ébredj tudatára cimű könyvét. Le lehet tölteni, keress rá.

A halállal csak az a baj, hogy 1. nem tudhatod, milyen, és 2. visszavonhatatlan. Keresd meg a módját, hogy léphetsz túl ezen a holtponton. Ha belekezdenél a kérdezősködésbe, hogy miért nincsenek barátaid, és így tovább, azzal semmit sem érnél. Ha nincs senki, akivel jól érzed magad, akkor tényleg keress egy jó pszichológust. Az (remélhetőleg) nem oldja meg helyetted a problémáidat, hanem rávezet, hogy te magad miért vagy, miért lettél ilyen, és hogyan találj te magad egy hasznosabb, a mostaninál valamivel kellemesebb életmódot. Hogy megismerd önmagad, hisz a többi embert is csak akkor ismerheted meg igazán. No és, ha pszichológust keresel, az még nem jelenti azt, hogy gügye vagy, mert létezik, sőt nagyon hasznos néha a válságkezelés (krízisintervenció) minden normális embernek, művészeknek, tudósoknak is.

Én is az utóbbi időben sokat agyaltam rajta, hogy van-e értelme az életnek, vagy csak sokan azt hiszik hogy van miközben nincs, mert mindenkit utólér a vég ha akarod ha nem?... Egyre rosszabbak az álmaim és egyre többet agyalok a világban lévő rossz állapotokról és arról hogy én nem tudok változtatni mégis akarok... de ha nem tudsz ugye hiába akarsz... egy fecske nem csinál nyarat és egy senkiből egy ismeretlen emberből nem lesz megváltó... Tegnap este alig bírtam elaludni mert elgondolkodtam azon, hogy régen azt hittem semmitől se félek most pedig ráébredtem hogy mindentől félek... a felnőttéválástól... attól hogy robotolnom kell... dolgozni amíg nyugdíjas nem leszek ráadásul olyan munkát ami nem tetszik... hogy egyedül leszek egy szaros kis albérletbe és soha nem lesz barátnőm... hogy aztán végül akit kinéztem barátnőnek összejön valakivel és ők boldogan élnek én meg egyre lejjebb megyek a szamár létrán... hogy aztán mindenki másnak lesz családja és gyereke, mindenki boldog lesz én meg egyedül fogok 70-80 évesen elpatkolni alvás közben, mert ilyeneken agyalok amikor elalszom és végül vagy ebbe halok bele egyedül magányosan és senki nem látogatja a síromat, vagy végezhetek magammal mielőtt mindez megtörténne és valósággá válna... Irígy vagyok és magányos... és attól tartok nincs olyan bennem ami irígylésre méltó lenne, de ha van akkor is mit számítana?... Nem jó ez a földi élet... nem jó a földön élni és létezni... szörnyű fájdalmas és kínokkal teli... legyőzöl egy kis akadályt és eléd kerül egy 10x nagyobb... és ha nincsenek barátaid és a családoddal se vagy jóba akkor egyedül összeroppansz a próbálkozásba is vagy abba hogy látod mekkora kihívással kell szembenézned... és egyedül... Holnap elmegyek egy DRC-re (Dream reality cinema) aztán remélem jobban leszek, mert ha nem akkor tovább fognak kínozni ezek az álmok és a tudat hogy nincs értelme az életemnek és soha nem is volt értelme... pláne hogy reménytelenül és viszonzatlanul beleszerettem egy lányba fél éve és esélyem sincs nála... mert én csak itt írom ezeket a sorokat és "sírok", ő meg a talpraesett férfiakat kedveli akik húzzák az agyát... kegyetlen a világ és kegyetlen a földi élet... a sors is az... :( 22/F