Nem tudom hogyan tovább, bizonytalan jövőkép, mit tegyek? (Részletesen lent,20 éves srác vagyok)

Egy éve érettségiztem, azóta egy félévem volt egyetemen, ahonnan kibuktam, meg rájöttem, hogy nem nekem való ez.

Most egy szupermarketben dolgozok főállásban, nem mondom hogy rossz, vagy tudom vannak sokkal rosszabb helyek, de egyrészt a jövőben erre nem lehet megélhetést építeni, másrészt meg a munkákkal kapcsolatban kicsit úgy érzem, hogy most tényleg csak ennyiből állna egy emberi élet, hogy napi 8 órában dolgozik, plusz az utazás, így alig marad idő valamire, és még nem is panaszkodhatok, mert anyummal élek, vagy nem kell háztartást sem egyedül vezetnem stb.

De ezt csinálni egy egész életen át érzem, hogy nem akarom, és ez most munkától függetlenül, vagy mindegy hogy egy irodába, vagy italokat pakolva töltök el 8 órát, akkor is az életem harmadát elrabolja. Vagy most hiába tanulnék is tovább, akkor is a vége valami 8 órás munka lenne…

Egy 6 órás munkával egyébként még ki is egyeznék, vagy az kb. annyi, mint a suli, de azzal meg pláne nem lehet elegendő pénzt keresni .

Külföld valahogy nagyon nem vonz, vagy irtóznék a sok "idegen embertől" meg hogy valami kis kuckóba lakjak 3 bevándorlóval, hiába a hazainál sokkal jobb kereset.

Gondolkoztam még olyanon is, hogyha sikerülne valami weboldalt létrehoznom, aminek nagy látogatottsága lenne, esetleg vállalkozást vagy hasonlót (eddig két ilyesmi ötletem van) , de ez egyenlőre eléggé álomnak tűnik csupán, meg ebből nem is tudom mennyire lehetne megélni. Na meg kapcsolataim sincsenek vagy bárki, akivel közösen bele tudnék fogni valamibe.

Egyébként elsődlegesen olyan életet szeretnék élni, hogy nem kell nekem hú de sok pénz, hatalmas ház, BMW hanem csak egy elfogadható életszínvonalra vágyom, de viszont úgy hogy ne legyek a munka rabja, vagy lehetőleg több szabadidőm legyen.

Lehet le fogtok most szólni, hogy csak álmodozom :(

Főleg januártól áprilisig, egész végig itthon voltam, és visszasírom azt az időszakot, vagy teljesen függetlennek éreztem magam. Meg úgy érzem jobban bele is fognék dolgokba, ha sok szabadidőm lenne, és nem csak fáradtan jönnék haza munkából, mert így már semmihez sincs kedvem, csak a gyakorit bambulom, vagy más hasonló értelmetlen dolgot csinálok.

Anyummal próbáltam beszélni erről a dologról, de ő eléggé maradi, vagy csak annyit mondott hogy menjek főiskolára, meg hogy hát minden ember 8 órát dolgozik, sőt van aki egyetem mellett még dolgozik (igaz hogy kirohad a bele is) ..de ez a „minta” természetesen… biztos sokan ehhez hasonlót fogtok mondani, hogy ez a természetes, és nekem vannak irreális elképzeléseim az életről, de nem tudom… egyszerűen úgy érzem, hogy én ezt nem akarom ilyen formában csinálni.

Mit tudnátok tanácsolni? Van olyan, aki ugyanígy van ezekkel a dolgokkal, vagy ugyanígy volt, de megtalálta a kiutat? Vagy túl sokat akarok, és csak egy 20 éves töki vagyok, aki még semmit nem tud?